lelkes természetjárók
EuroVelo
A térkép és táblázat alatt a tapasztalatok hosszabb leírása következik
A térképre kattintás az EV hivatalos weboldalára vezet
ÁLTALÁNOS LEÍRÁS
Európát behálózza az EuroVelo úthálózat, amely jelenleg, (2020-ban) 17 darab útvonalat jelent. A hálózat útjai 42 országot szelnek át, a táv összessége több mint 70.000 kilométer.
Azért nem egyezik meg a számozás, és a darabszám, mert a fő irányvonal szerint, a páratlan számozást kapták az észak – déli, és a páros számozást a nyugat – keleti útvonalak és a két darab körút.
Ha összeadjuk egy-egy útvonal hosszát, több mint 87.500 kilométer jön ki, de ebben benne vannak a közös szakaszok is.
Azt nem tudom, hogy egy-egy útvonal hosszának kiszámításakor belevették-e az egy útvonalhoz tartozó, két nyomvonalú szakaszok mindkét variációját. Arra gondolok, hogy például a Duna mellett nagyon sok helyen mindkét parton jelzik az EV utat, de így van a Rajnánál is, és valószínűleg még nagyon sok folyónál. Azt sem tudom, hogy a tervezett szakaszokat tartalmazza-e ez az adat, de azt gyanítom, hogy igen.
(A kilométerek tekintetében számtalan adat kering az interneten, én a hivatalos weboldalról szereztem be az információkat. Vázlatos térkép is sok helyen felbukkan, de én kiegészítettem az újabb útvonalakkal és útvonalanként részletes adatokkal.)
Az útvonalhálózat a hosszútávú kerékpáros túrázóknak nyújt számtalan lehetőséget.
Nagy előnye, hogy elsősorban autóforgalomtól mentes, vagy kis forgalmú nyomvonalon vezetik, mert nyilván alsóbbrendű autóutakon is be lehetne járni Európát kerékpárral.
Az úthálózat felülete, minősége, igen változatos, általában már meglévő utak kitáblázása teszi egybefüggő útvonallá, illetve egy adott számozású út mehet több nyomvonalon is, és lehetnek közös szakaszai a különböző számozású útvonalaknak, mint feljebb említettem.
A több nyomvonalú (de azonos számozású) út, általában folyók, tavak két partján vezet, és ha történetesen határfolyónál járunk, azt is eldönthetjük, hogy melyik országban tesszük meg a szakaszt.
Még fejlesztés alatt áll az egész rendszer, de azt is írhatnám, hogy folyamatosan, mert a népszerű útvonalak nyomvonala is változhat az idők folyamán, mint tapasztaltuk.
Az EuroVelo hivatalos weboldalán részletes információk állnak rendelkezésre egy-egy szakasz aktuális állapotáról, bár van egy olyan gyanúm, hogy nem teljesen naprakész, hiszen rengeteg országról, és igen nagy távolságokról beszélünk.
Az oldal angol nyelvű, de könnyen használható, a vázlatos térképre kattintás a hivatalos weboldalra vezet.
A weboldalon, a színek, és formák szerinti minősítés a KITÁBLÁZOTTSÁG-ra utal. Az állapotra utaló jelzések, egy konkrét útvonal kiválasztása után, egy-egy szakaszra való kattintáskor jelennek meg. (Az alábbi megkülönböztetés, csak a hivatalos weboldalon látható, útközben a táblákból következtethetünk arról, hogy milyen minősítésű részen járunk.)
ZÖLD nyomvonal: hitelesített EuroVelo útvonal (nem tudjuk melyek a feltételek)
SÁRGA nyomvonal: EuroVelo saját jelzésével kitáblázott útvonal
PIROS nyomvonal: Kitáblázott kerékpár útvonal
Piros szaggatott: Jelzés nélküli kerékpározható útvonal
Piros pöttyök: Tervezés alatt álló szakasz
Tehát a jelzés nincs összefüggésben a szakasz minőségével, lehet az széles aszfaltos út, vagy göröngyös erdei ösvény, és a kettő között bármi, csak a kitáblázottságot jelöli.
A tapasztalatok alapján nem mindenhol értem a minősítés kiosztását, ezért is írtam, hogy szerintem nem naprakész.
Svájcban az EV 6-os útvonal végig a zöld minősítést kapta, a kitáblázás teljesen rendben is van, de elég hosszan halad földutakon, viszont Passau és Bécs között végig aszfaltos az útvonal, tökéletes a kitáblázás is, de a minősítés piros és sárga színű. A magyar szakasz végig a sárga jelzést birtokolja, pedig nagyon sokszor találkoztam már kóválygó külföldi turistákkal.
A lényeg, hogy a zöld, sárga, piros jelzésű minősítéseken bátran útra lehet kelni, szerintem hosszabb távon egy-két eltévedéssel senki nem ússza meg. Az eltévedés lehet, hogy erős kifejezés ide, ha az irány nagyjából tartott, akkor inkább csak azt mondanám, hogy eltér az ember a jelzésektől, és alternatív útvonalon halad.
MAGYAR VONATKOZÁSOK
Az EV 6 a Duna mentén szeli át Magyarországot. Az EV hálózatban, a 6-os az egyik legnépszerűbb útvonal, a Folyók útjának hívják, kisebb folyókon kívül, három jelentős európai vízfolyás mellett halad, Franciaországban a Loire, Svájcban a Rajna, majd Németországtól kezdve a Fekete-tengerig a Duna vonalát követve.
Az EV 11 amely a Kelet-Európai útvonal része, a Zempléni-hegységnél érkezik Szlovákiából hazánkba, Sátoraljaújhelyet érintve, a Bodrog környékén fut Tokajig, onnan kezdve a Tisza mentén halad, majd Szeged alatt hagyja el az országot.
Az EV 13 a Vasfüggöny útvonal, magyar vonatkozásban hazánk nyugati és déli határának környékét járja be. A Fertő-tó régiójában lép be országunkba először, és Ausztrián, Szlovénián, Horvátországon, Szerbián keresztül a határ közelében megy, itt-ott átlépve Magyarországra. A déli határnál Barcstól hosszan fut hazánkban, és Szegednél hagyja el végleg a területünket.
Az EV 14 2020-ban került átadásra, 2019-ben már láttuk a Velencei-tó partján a jelzést, de akkor értetlenül álltunk előtte, mert nem találtuk nyomát a hivatalos weboldalon. Azóta kiderült, hogy csupán két országot érint, Ausztriában a Zell am See az indulópontja, az Alpokban nagyrészt folyóvölgyekben halad. Szentgotthárdnál lép hazánkba és a Balaton, Velencei-tó érintésével Budapestet, majd onnan a Tisza-tavat átszelve, Debrecen a végállomás. Magyarországon a kitáblázott szakasz egyrészt a határtól Velencéig tart. Egerig jelzés nélküli, de kerékpározható útvonalként jelöli az eurovelo.hu, majd a Tisza-tóig ismét kitáblázott, viszont onnan Debrecenig csak kerékpározható, tehát nincs bringás jelzés egyelőre. Az EV hálózatban a Közép-Európa vizei nevet kapta, mert számos folyót, tavat, gyógyfürdőt érint.
Az alábbi kép az EV 14 2020-as állapotát mutatja, rákattintva az Eurovelo hálózat Magyarországot érintő oldalára érkezünk, amely csak a hazai vonatkozásokat tartalmazza. Már ezekkel a szakaszokkal is tartalmas tekeréseket lehet összeállítani úgy, hogy országon belül, illetve a határ közelében maradunk. A bejövő lapon, jobb oldalon fent, adott a lehetőség magyar nyelvre váltani.
SAJÁT TAPASZTALATOK és LISTA A LEGFONTOSABB DOLGOKRÓL
Azoknak ajánlom Európa két keréken való bejárását az EuroVelo hálózaton, akik kedvelik a kalandokat. Kihívásnak tekintik a tájékozódást ismeretlen terepen, könnyedén veszik ha rádöbbenek, hogy már egy ideje nem látják a jelzéseket, jól kiigazodnak a térképeken, vagy jó irányérzékkel rendelkeznek, vidáman tekernek rosszabb minőségű utakon is...
Nekik viszont kifejezetten ajánlom, mert hatalmas élmény, egész nap a szabadban lenni, és testközelből figyelni meg az út mellett található apró részletektől kezdve, a látóhatáron elnyúló tájig, városokig, mindent. Az önerőből való haladás öröméről nem is beszélve.
NAVIGÁLÁS
Még ha van az embernek követendő nyomvonala, például az internetről, INNEN letölthető gpx track, azzal együtt is könnyen letérhet a jelzett útról, mert néhol nincs szinkronban a kitáblázás szerinti aktuális útvonal, a különféle bringás térképen jelzett kerékpárúttal, a letölthető nyomvonallal, de még a hivatalos EV oldalon jelzett nyomvonal sem egyezik meg mindig a kitáblázással.
Elsősorban az EuroVelo kitáblázást, vagy a kerékpárutat jelző táblákat kell figyelembe venni, ez felülírja a térkép jelzését és a letöltött nyomvonalat is, mindent ami papíralapú vagy digitális.
A táblák követése sem mindig egyszerű, mert sokszor jól eldugják, benövi a növényzet, vagy nagyon kicsi az EV jelzés egy mindenféle kerékpárutat jelző táblán.
Országonként változik a jelzés módja, és el kell mondani, hogy Magyarországon szép nagy táblákkal tisztelik meg a túrázókat. Az utak minősége már más kérdés, de vannak az EV6-os útvonalnak nálunk is nagyon jó szakaszai, és kissé rázósabbak is, bár a leghúzósabb "utakat" (amelyek inkább gyökerekkel átszőtt erdei ösvények voltak), Franciaországban tekertük le az EV 3-on.
Igazából mindegyik útvonal jó, akármelyiken megy az ember eléri a célját, csak van ahol porosabb lesz a bringája, vagy jobban összerázza az út, és törheti a fejét közben, hogy miért nem látja a jeleket, amikor követi a térkép szerinti útvonalat.
Így jártunk mi is párszor külföldön, főként Franciaországban mentünk emiatt zűrösebb helyeken.
Magyarországon is tudunk anomáliákról, Budapest alatt a Csepel-szigeten háromféle variáció is létezik, a kitáblázás, a kerékpáros térkép, és a hivatalos oldal nyomvezetése, itt találkoztam eddig a legtöbb tévelygő külföldi bringással.
Németországban csak jó minőségű utakra "tévedtünk", ott nem a térkép térített el, hanem mert sokszor nem vitték túlzásba a jelek kirakását, és nagyon sok a bringaút. Általában emelkedő volt a letérés ára, viszont mindig gyönyörű helyekre vetődtünk.
Az EV útvonalakhoz az OpenFietsMap Lite kerékpáros térképet használjuk, amely a szabad felhasználású OpenStreetMap világtérkép kerékpáros változata, de ugyanazokat a hibákat láttam más bringás térképen is. Lehetséges, hogy létezik olyan térkép, amely teljesen megegyezik a kitáblázással, de sajnos mi nem ismerjük. Az, hogy a hivatalos weboldalon jelzett nyomvonal is eltérhet a kitáblázástól, talán ki is zárja egy tökéletesen pontos EV útvonalhálózat térképének létezését, de ettől is csak kalandosak a túrák.
A KERÉKPÁR
Ami a legfontosabb, hogy a bringánk beállításai egyénre szabottak legyenek, ne fájduljon meg lehetőleg semelyik testrészünk az egész napos tekerések során.
Egész pici eltérések is számítanak, az ülés magassága, a nyereg dőlésszöge, a stucni magassága, dőlésszöge, a markolat alakja...
Nekünk már majdnem sikerült elérni a tökéletes beállításokat, első alkalommal még fájogatott a csuklóm, azt a különféle fogásmódokkal igyekeztem kiküszöbölni, második alkalommal annyira ergonomikus markolattal mentem, hogy szinte csak egyféleképpen tudtam fogni, a csuklóm ugyan nem fájdult meg, de a tenyerem elzsibbadt rendesen.
Régebben, hol a vállaim, hátam, volt hogy a derekam fájdult meg egy-egy hoszabb hazai túrán, és András mindig igazított valamit, amíg tökéletes nem lett. A nyereggel is sokat küzdöttünk, amíg megtaláltuk azt, amelyik nem okoz semmi gondot.
Az EV utakra városi gumikkal mentünk, ezek keskenyebbek a terepgumiknál, és ami a lényeg, hogy simább a futófelületük. Igazából mindenféle terepen használtuk ami adódott útközben, és az eléggé változatos volt, de túlnyomórészt mégis aszfaltos.
A nagy utak után lecseréltük trekking gumikra, amelyek, még alkalmasak aszfaltra is, de terepen is jobb tapadást biztosítanak. Ha valaki biztosra akar menni, lehet, hogy a trekking gumik alkalmasabbak az EV utakra is, de mi a málháinkkal inkább azt választottuk, hogy kevésbé tapadjon, könnyebben lehessen tekerni.
Legyen velünk alapvető karbantartáshoz, javításhoz szükséges felszerelés. Mi vittünk magunkkal kenőanyagot, WD 40-et, egy pótbelsőt, defektjavító készletet, az alap szerszámos készletet, kisebb defekt esetére a kerékbe fújható habot, ez nagyon hasznos, itthon is mindig van velem.
Szerintem az, hogy olcsóbb, vagy drágább-e a bringánk sokkal kevésbé számít, mint a beállítások. Megfigyeltük útközben, hogy a drágább gépek általában a kempingekben a lakóautókon pihentek, míg az utakat járók inkább olcsóbb, és egy-két középkategóriás bicajjal voltak.
CIPŐ
Vízálló cipő nem igazán alkalmas a több hetes tekerésekre, mert ha szakad az eső, úgyis befolyik a víz, viszont nagyon nehéz kiszárítani.
Egy nagyon kényelmes cipőben érdemes útra kelni, valamint a málhában legyen egy papucs, amivel az ember mászkál a szálláson, (esetünkben kempingben), és lehet benne zuhanyozni.
A második utunkon még kiegészítettük egy keményebb talpú, de könnyű, és könnyen száradó strandcipővel, arra gondolva, ha elkap egy nagy eső, azt vesszük fel, de nem volt rá szükség. Azért egyszer elővettem, amikor este hűvösebb volt, és még nem száradt meg a papucsom tusolás után.
UV SUGÁRZÁS ELLENI VÉDEKEZÉS
András már régóta hosszú ujjú pólókban teker, én nehezebben szántam rá magam, de az első EV utunk után beláttam, hogy fontos a védekezés.
Hiába volt velünk 50 faktoros sportnaptej, a szinte végig egy irányban való haladás miatt a jobb karom és vádlim rendesen leégett.
A második nagy tekerésre már én is vékony anyagú, de a karokat is lefedő pólókat vittem, ezekből több egyforma van, azért tűnik úgy, hogy mindig ugyanabban a szerelésben vagyunk.
IVÓVÍZ
Németországban egyáltalán nem találkoztunk az útvonal mentén közkutakkal, Ausztriában se nagyon, ha kiürült a kempingben megtöltött kulacs, bevásárlóhelyet kerestünk.
Magyarországon Budapest környékén biztos, hogy vannak a szokásos kék nyomós kutak, de délebbre nem tudom mi a helyzet. Nem EV útvonalakon azt tapasztaltuk, hogy vidéken nagyon sok közkutat elzártak.
Svájcban szabadon folyt az ivóvíz minden faluban, városban.
Franciaországban időközönként voltak közkutak, ezek általában sötétzöld oszlopok. Keletebbre, az útvonalunk elején többet láttunk, aztán megritkultak.
Az első utunk tapasztalatai alapján, a másodikra már két-két kulacstartóval mentünk.
SÁTORRAL TÚRÁZÓKNAK
Mi mindkétszer a sátras, kempinges variációt választottuk, a szállások foglalása nagy szervezést igényelt volna, útközben pedig nagy kötöttséggel jár.
Áramot a kempingekben lehet venni is, de mi vittünk magunkkal két powerbankot, egyik menet közben napelemmel töltötte magát, de így csak kevés energiát tudott összeszedni, esténként a mosó, vagy tisztálkodó helyiségekben töltöttük, és utána minden mást azokról.
Általában az összes bringás a közös helyiségekben töltötte a kütyüjét.
Telefont, GPS-t nem hagytunk kint, még a fényképezőgép akkumulátorát töltöttük konnektorról. Eddig semmilyen rossz tapasztalatunk nem volt.
Kempingeket a nyugati országokban, amerre mi jártunk eddig, találni az útvonalak mentén.
Németországban több helyen is, csak kerékpárosoknak és gyalogtúrázóknak fenntartott, de jól felszerelt helyeken vertünk sátrat, ezek többször valamilyen egyesület sporttelepinek a területe.
Másodjára, amikor volt megtervezett útvonalunk, az előző évi tapasztalatok alapján, hogy mennyit bírok menni egy napon, 80-100 kilométer közötti távokat jelöltem ki, a térképen jelzett kempingektől kempingekig. Aztán úgy alakult, hogy nem minden nap tartottuk be a beosztást, de pont ez a jó a kempingezésben, hogy nincs előre lefixálva.
Nyilván aki kisebb össztávot szeretne megtenni, vagy több ideje van az útra mint nekünk, mehet kényelmesebb tempóban is, kempingek sűrűbben állnak.
Azért a térképeken jelzett kempingeket is fenntartásokkal kell kezelni, és nem árt utánanézni az interneten. Ha van weboldala, akkor valószínűleg létezik, bár még egy ilyenbe is belefutottunk, hogy nem találtuk.
Volt pár kempinges kalandunk az eltervezett úton, de mindig megoldódott, a túra GPS-en, ami mutatta az utat, van funkció különböző helyek keresésére, és ha van internet kapcsolatunk, és megfelelő alkalmazásunk, a telefon is megteszi ezt, sőt az OsmAnd alkalmazás offline módban is.
Tudjuk, hogy sokan bevállalják a vadkempingezést, de bevallom mi attól puhányabbak vagyunk.
A LEGMACERÁSABB DOLOG
Első alkalommal nem gondoltunk bele, hogy a kézzel kimosott ruhák, általában nem száradnak meg reggelre. Sokszor tettük el még nedvesen, és este teregettük ki újra. Láttunk olyan megoldásokat, hogy valaki körbecsipeszelte a málháját száradó ruhákkal, és úgy tekert...
Másodjára már vittünk magunkkal mosókapszulát, (a kisebb kiszerelésben kapható kézi mosószerek nem alkalmasak gépi mosásra, mert nem fékezett habzásúak), és a minden kempingben általában megtalálható mosó és szárítógéppel végeztettük el a munkát 2-3 naponta.
Megesett, hogy a klímavédelemre hivatkozva nem volt szárítógép, de ott adtak szárító állványokat, és a leszálló párától is védett helyen, reggelre már nem volt nedves semmi.
Fontos, hogy a ruhatárunk könnyen száradó anyagokból álljon, különben a szárítógép sem birkózik meg minden darabbal egyformán. Még a törölközőink is a nagyon könnyen száradó, és könnyű súlyú anyagból valók, a Dechatlonban lehet kapni.
A SÚLY kérdése amúgy is egy sarkalatos pont, igyekezni kell, hogy a málhánk minél könnyebb legyen.
Az első alkalommal az én málhám 15 kg volt, második alkalommal elfelejtettük lemérni, de sok mindenen változtattunk, „könnyítettünk”, bár szerintem a végeredmény nem lett könnyebb, mert vízálló zsákokat vettünk, és vittünk magunkkal bringaszállításra alkalmas táskát, a TGV járatokon csak így lehet szállítani a kerékpárokat.
A legelső napon, amikor Zürichből mentünk fel a Rajnához, az emelkedőknél úgy éreztem húz vissza rendesen a málha, de aztán megszokja az ember, és már észre sem veszi.
Előző évben nem volt meg a visszahúzás érzése, de ott nem erdei utakon való emelkedőkkel kezdődött a menet, és mire elértük a meredekebb, ráadásul aszfaltos részeket, már hozzászoktam.
BŐVEBBEN A SAJÁT TAPASZTALATOKRÓL
Az igazi nagy bringás túrázókhoz képest, akiknek hónapok, évek adatott meg hosszútávú tekerésekre, (tudunk ilyenekről), mi viszonylag rövid időt, és kis távolságot tudhatunk magunk mögött, de kalandokban nem volt hiányunk. Összesen a két alkalom öt hét volt, és 3000 km. Ez nagyon kis töredéke az összes EV útvonalnak.
Eddig (2019) kétszer vágtunk neki, de reméljük lesz még több alkalom is.
Először Németországból a Duna forrásától Dunaueschingenből kerekeztünk haza Budapestre, Csepelre az EV6 útvonalon.
Erre egyáltalán nem készültünk fel navigálás szempontjából, nem volt követendő nyomvonalunk.
Naivan azt gondoltuk, hogy egy egybefüggő kerékpárút vár ránk, mivel a Google maps útvonaltervezője Donaueschingentől Bécsig simán készített kerékpárra javasolt útvonalat, de Magyarországgal már nem birkózott meg. Hazánkban tudtuk, hogy milyenek a viszonyok, mert sokszor használunk EV6-os jelzésű utakat, mivel Csepelen lakunk, és sokat járunk a Duna mentén.
András indulás előtt letöltötte a bringás térkép megfelelő csempéit, és azt gondoltuk, hogy majd minden reggel megtervezzük a napi adagot. A trackek rá is fértek volna, ha itthon megszerezzük, vagy egy programmal kijelöljük, majd rátöltjük, de ilyen távú tervezéssel nem birkózott meg a készülék, amely már egy régi darab. 20 km-es szakaszokat bírt csak tervezni, de automatikusan azt sem feltétlenül az EV túraútvonalra tette, Németországban pedig nagyon sok a kerékpárút.
A kitáblázásra bíztuk magunkat, először ki kellett ismerni a szisztémát, de Németországban még így is több volt az olyan nap amikor "eltévedtünk", mint amikor nem. Nem volt belőle semmi baj, szép helyekre vetődtünk, tudtuk, hogy a Dunát kell követni, előbb utóbb mindig rátaláltunk a jelzésre.
Németországban azért könnyű elveszíteni a megfelelő jelzést, mert annyi jó minőségű kerékpárút megy mindenfelé, hogy főként a városokban, ahol keresztezi egymást több út is, simán mész egyenesen akkor is, ha be kellene venni egy kanyart.
(Egy kicsit megnézegettem belinkelt track gyűjteményből az EV 6 letöltött nyomvonalát. Nem tudom, hogy egy ember rögzített útjáról van-e szó, vagy különböző rögzítéseket fűztek-e egybe, de teljesen normális dolog itt-ott eltérni az útvonaltól, mással is előfordult már nem csak velünk...)
Ausztriában lényegében már tényleg olyan volt az EV 6 ahogy elképzeltük, nem hiába a Passau – Bécs a legnépszerűbb szakasza, itt már esély sincs eltévedni még amellett sem, hogy a legtöbb szakaszon kiválaszthatod a folyó melyik partján mész.
Második alkalommal Svájcból, Zürichből indultunk, nem EV úton feltekertünk a Rajnához, becsatlakoztunk az EV 6-ba, másfél nap után átléptünk Franciaországba, és eltekertünk Orléansig, onnan pedig rátértünk az EV 3-ra Párizsig, az volt csak az igazán kalandos. Párizsból TGV-vel átszáguldottunk Strasbourgba, az EV 15-ön a Rajna mentén elkarikáztunk a Schaffhausennél található vízesésig, majd lefelé vettük az irányt az EV 6-on, és végül EV jelzés nélküli útvonalon értünk vissza Zürichbe.
Ekkor volt nálunk gpx track, amit én jelöltem ki a kerékpárostérkép, és egy részben az utunkat lefedő nyomvonal alapján, ugyanarra a GPS-re töltöttük fel, amely előző évben is velünk volt.
Itt tapasztaltuk ki igazán, hogy jobb, ha az ember elsősorban a táblákat figyeli, mert megesett kétszer is hogy a térkép szerint előttünk kerékpárút vezetett volna tovább, de csak sűrű, járhatatlan erdőt találtunk. Elképzelhető, hogy egyszer tényleg arra vitt az út, de áthelyezték a kitáblázást, a természet pedig visszahódította az ösvényt.
A nyomvonal, pedig kiegészítheti a kitáblázást, mert ha nem találja az ember azokat a fránya jeleket, mégis látja, hogy merre van a helyes irány.
Volt olyan is, hogy megállapítottuk, hogy valószínű, hogy az EV 6-nak a leglehetetlenebb szakaszán járunk, aztán kiderült, hogy valahol letértünk a kitáblázásról, de a nyomvonalunk, és a térképen a bringaút is arra vezetett, igazából csak csak akkor jöttünk rá, hogy "eltévedtünk", amikor visszacsatlakoztunk a jelzésre, ezt a szakaszt is bizonyára egyszer áthelyezték.
Adódott az a helyzet is, hogy valami miatt lezárták a kitáblázott utat, jobb helyeken szépen kirajzolták a terelést, de volt olyan, hogy mi magunk kerestünk térképen elkerülő útvonalat.
Szóval ilyen apróságokra lehet számítani, és nem kell megijedni, ha eltűnik a jelzés, térképen ki lehet silabizálni, hogy mi lehet a jó irány.
Nagyon sokan túráztak kis füzettel, amelynek oldalai egy-egy rövidebb szakaszról tartalmaznak részletes térképet, bejelölve az útvonalat, szóbeli leírást is mellékelve. Szerintem ez nincs magyar nyelven, amelyet alkalmam volt megnézni az EV 6-ról, az német nyelven készült, azt el tudom képzelni, hogy angol, esetleg francia változatban is beszerezhető.
Abból a szempontból is nagyon hasznos, hogy nem kell tölteni, mint egy GPS-t.