top of page
lelkes természetjárók
Két keréken a Duna mentén - négy országon keresztül
A gpx -re kattintás a letölthető útvonalhoz és az interaktív térképhez vezet
Összefoglaló térkép és album / Ulm - Donaueschingen - Budapest - EV 6 / 1377 km / 4566 m / 2018 nyár
Ulm - Sigmaringen - vonatozás - Donaueschingen: Duna forrása - Sigmaringen - Ulm és tovább a Duna mentén Németország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország területén
fotó&térkép Leírás a lap alján
Séta Ulmban / utazásunk napja
fotó&térkép Leírás a lap alján
Ulm - Sigmaringen / 102 km / 491 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Donaueschingen - Sigmaringen / 93,8 km / 676 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Sigmaringen - Ulm / 106,7 km / 387 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Ulm - Donauwörth / 95,2 km / 171 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Dunauwörth - Ingolstadt / 68,1 km / 411 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Ingolstadt - Regensburg / 82 km / 437 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Regensburg - Deggendorf / 86 km / 88 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Deggendorf - Obernzell / 79,8 km / 211 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Obernzell - Linz / 87,9 km / 366 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Linz - Marbach an der Donau / 90,2 km / 209 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Marbach an der Donau - Klosterneuburg / 121,3 km / 437 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Klosterneuburg - Dunacsún / 100,8 km / 242 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Dunacsún - Neszmély / 118,5 km / 103 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Neszmély - Csepel / 114,1 km / 238 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Ulm - Donaueschingen - Budapest - összefoglaló / 1377 km / 4566 m / 2018-nyár
Egy átfogó térkép a teljes útról és pár fotó
A nagyjából az EuroVelo 6-os nyomvonalán málhával, sátorral megtett út nagyon nagy élményt nyújtott, sokkal több mindent láttunk, mintha autóval tettük volna meg a távot. A teljes szabadság érzését nyújtotta, a két hetet tulajdonképpen a szabadban töltöttük minden kötöttség nélkül. Tőlünk nyugatra a kerékpározás szerves része a mindennapi közlekedésnek, és teljesen megszokott a málhával túrázók látványa is. Ha az ember kapcsolatba is kerül az autósokkal, nagyon figyelnek rá, de rengeteg jó minőségű kerékpárút vezet mindenfelé. Németországban szinte nem volt nap, hogy ne tértünk volna le a hivatalosan jelzett útról, de ez amiatt történt mert nem volt előre megtervezett, vagy letöltött nyomvonalunk. A kitáblázásra bíztuk magunkat, az országot pedig annyi jó minőségű bringaút szeli keresztül-kasul, hogy könnyű volt elvéteni a nem mindenhol jól látható jelzést. Nem volt semmi baj belőle mert mindig szép helyekre vetődtünk, de általában ilyen alkalmakkor szintet is gyűjtöttünk. Ulmig vonattal jutottunk el, onnan még egy nap kerékpárral közelítettünk a Duna forrása felé, majd Sigmaringenben a kempingben hagyva a málhánkat helyi vonattal érkeztünk meg Donauechingenbe. Itt található egy látványosan kiépített forrás, hivatalosan az a Duna forrása, de két feljebb, a Fekete-erdőben induló patak, a Brigach és Breg összefolyásától, amely a vásos határában történik meg, nevezik Dunának a folyót. Donaueshingen volt a legtávolabbi pont, innen már hazafelé tartottunk az egyre hízó Duna folyását követve egészen Budapest déli széléig, Csepelig.
Ulm / utazásunk napja
Kora esti séta Ulm óvárosában a kempingből, ahová a kerékpáros túránk megkezdésére érkeztünk. Éppen a Dunafest zajlott, nagy nyüzsgés volt a parton. Itt ittunk életünkben először igazi radlert, amely csapolt sörből és friss limonádéból készült, egy kicsit a fejünkbe is szállt. Egy kajakos sporttelep kertjében találtunk kempingezési lehetőséget, csak bringások és gyalogtúrázók vehették igénybe, de jól felszerelt volt a sportolók és kempingezők által is használt épület, konyhai részleggel, mosási és tusolási lehetőséggel. Beszéltük is, hogy itthon is elterjedhetne, hogy túrázók igénybe vegyék a sporttelepeket ilyen módon, természetesen fizetve a szolgáltatásért.
Ulm - Sigmaringen / 102 km / 491 m / napi képek
A vonatozás utáni első bringás napunkon többször is eltévedtünk amíg ki nem ismertük a jelölés szisztémáját. Itt azért könnyű elvéteni az irányt, mert rengeteg bringaút vezet mindenfelé. A városokban, ahol több kerékpárosút keresztezi egymást, végképp figyelni kell. Az eltévedések mindig emelkedőkkel jártak, az út végén az a nagy kiugrás a szintvonalban is egy eltévedés, de erre csak a visszaúton jöttünk rá. Gyönyörű helyeken tekertünk, a Duna felső szakasza volt a legvadregényesebb része az utunknak, a Donaueschingen és Ulm közötti szakasz fotóit külön is betettem egy albumba amely Németország oldalon érhető el.
gpx
Donaueschingen - Sigmaringen / 93,8 km / 676 m / napi képek
András ötlete volt, amit utólag nagyon díjaztam, hogy Sigmaringenből menjünk vonattal Donaueschingenbe, így megspórolunk egy felmálházást, egy újabb sátorverést, és lesz egy napunk, amikor nem cipelünk magunkkal terhet. Minden szempontból jól jártunk, ráadásul még magasabban lettünk volna, és Sigmaringenben így is 5 Celsius fok volt éjszaka. Nem mondom, hogy nem fáztunk, mindketten, mivel csak vékony hálózsákot vittünk, de András még itthon vett két hővédő fóliát, eleinte nem volt túl sok bizodalmunk benne, de tényleg bevált, bár ha mocorogtunk, zizegett minden. A képekhez annyit, hogy én nem is tudtam, hogy a Dunának van egy ilyen konkrét forrása, azt hittem, hogy a Breg és a Brigach patakok a két forrás, azt tudtam, hogy az összefolyásuktól nevezik Dunának, amely Donaueschingen határában van. Az egyik fotón látszik a hely ahonnan Duna a Duna, a háttérben futó nagy hídra van először kiírva a neve, de mi azon nem keltünk át. Maga a forrás a városban található, a kiépített körben felbugyog, aztán elvezetik a föld alatt, a közelben futó Brigach patakba.
gpx
Sigmaringen - Ulm / 106,7 km / 387 m / napi képek
Ezt a szakaszt másodjára tettük meg, de egyáltalán nem volt unalmas, azért sem, mert megint eltévedtünk, de most máshol. Persze megint emelkedő következett, de mindig nagyon szép helyekre tévedtünk, aztán előbb-utóbb megtaláltuk a jelet, amit nem igazán vittek túlzásba. András ilyenkor azt mondta, hogy most IQ-ból navigál, és mindig büszkén mutatta, ha megtaláltuk a jelzést. Ha valaki csodálkozna, hogy hogyan tudtunk eltévedni mi a nagy GPS használók, hát András indulás előtti este töltötte le egy bringás térképnek a megfelelő csempéit a netről, és végül úgy döntött, hogy a régi túra készüléket visszük a nagy kijelzője miatt, aztán majd ott esténként bejelöljük, hogy másnap mit szeretnénk menni. A térkép annyira részletes volt, a GPS pedig olyan régi, hogy 20 km-nyi adatnál többel nem birkózott meg, így a kitáblázásra bíztuk magunkat. Különben is azt gondoltuk, teljesen tévesen, hogy az EuroVelo 6, az egy összefüggő aszfaltos kerékpárút, amely a Loire torkolatától az Atlanti-óceán partjától legalább Bécsig fut. (Azt tudtuk, hogy nálunk nincs kiépítve, de Bécsig kiadja a térkép, ha bejelöli az ember, hogy kerékpárral szeretne közlekedni, nem biztos, hogy a 6-os utat, de tud bringára útvonalat tervezni.) Szóval nem, Németországban is nagyon sok helyen földes, murvás úton vitt, na de azokon egy szem kátyú nem volt. Ráadásul szinte végig, lehet menni mind a két parton, szóval inkább csak javasolt útvonal van. Ha itthon letöltöttem volna az ide vonatkozó gpx fájlokat, vagy kijelöltem volna egy útvonal tervezővel, simán megbirkózott volna a gps a feladattal.
gpx
Ulm - Donauwörth / 95,2 km / 171 m / napi képek
Donauwörthben volt az egyik kedvenc kempingünk, nem is a Duna partján állt, hanem egy másik folyónál, ez is egy sportegyesület területén helyezkedett el. Időközben András nézelődött a net-en, így találtunk rá. A városi képek is itt készültek, még este bebringáztunk a belvárosba. Az egyik fotón ahol egy kerítés mögött látszik András, egy török udvarban ül egy városkában. Egy lakókocsis büféből árulták az ennivalót, amit előttünk mindenki elvitelre kért. Látván, hogy málhás bringások vagyunk, minket behívtak, és a család megkínált bennünket igazi törökös fekete teával is. Ennek a városnak is habos-babos épületek voltak a belvárosában, de valahogy ott elmaradt a fotózás, mint aztán számos más szép kis városkában is, inkább csak nézelődtünk. Amúgy is "veszélyesek" voltak ezek a városkák, mert mindegyiknek a macskaköves történelmi belvárosán vezetett át az EV 6-os, ráadásul a városi bringautak kereszteződésénél megnövelték a letérés esélyét.
gpx
Dunauwörth - Ingolstadt / 68,1 km / 411 m / napi képek
Több helyen is közös szakaszokon mentünk, vagy kereszteztünk különféle tematikus kerékpárútakat, sőt ezen a napon is egy darabig együtt mentünk a zarándokok útjával a Szent Jakab úttal. A legnagyobb emelkedő egy erdőben vezetett, utána érkeztünk meg Neuburgba, amelynek gyönyörű volt a történelmi belvárosa, még a macskakövet is megbocsájtottuk. Az utolsó kép a kempingünk melletti tónál készült, ez egy nagy kemping volt, de külön rész jutott a bringásoknak asztalokkal, székekkel. Ezen a napon esett először eső, de több bringással együtt egy buszmegállóban húztuk meg magunkat közben. Két lánnyal még sok helyen összefutottunk a következő napokban, ők Bécsig mentek. Sok ilyen találkozás volt másokkal is, többen is haladtak abban a tempóban, mint mi.
gpx
Ingolstadt - Regensburg / 82 km / 437 m / napi képek
Ezen a napon teljesen elfeledkeztünk arról, hogy vasárnap van. Megint volt egy eltévedésünk, Németországban szinte minden nap, hol véletlenül, hol András megnézte merre van legközelebb valami amire szükségünk volt, és letértünk az útról, aztán jóval odébb mentünk ismét vissza. Időközben rendelt a netről egy angol nyelvű itinert, az is azt írta, hogy nem kell megijedni, ha az ember elveszíti a jelzéseket, az irányt kell nagyjából tartani és lehetőleg a Dunát követni. Azon csodálkoztunk, hogy mennyire néptelen falvakon tekerünk át, és abból jöttünk rá, hogy vasárnap van, hogy minden bolt zárva volt. Az eltévedésünk eredménye lett az első kompolásunk, nagyon jópofa öko komp volt, egy napelem hajtotta a motorját, egy drótkötél volt kifeszítve a Duna felett, és erre csatlakozott a hajóról egy másik, egy görgős rendszerrel, és úgy vontatta át magát. A túlparton végre tudtunk ebédelni, iszonyat finom bajor kolbászt, bajor pereccel, alkoholmentes sörrel. Itt már voltak emberek is, napközben rájöttünk, hogy itt vasárnap mindenki szórakozik. Vagy vízi sportokat űztek a Dunán, nagy tömeg volt Weltenburgban a kolostornál és a Duna szorosánál, amely a kolostor és Kelheim között húzódik. Az itiner azt javasolta, hogy a szoroson keljünk át hajóval, mert fent húzós az út, és így látni igazán a szépségét, de annyira alacsony volt a vízállás, hogy nem járt a hajó, csak kis faladikok vitték át az embereket. Láttuk, hogy egy-két bringás is megy ilyeneken, de olyan nagy volt a várakozó tömeg, meg annyira nem is tűnt biztonságosnak, hogy inkább a hegymenetet választottuk. Ezen a napon nem úsztuk meg az esőt, amely elég hosszú ideig tartott, de szerencsére nem volt erős, ennek utólag örültünk, mert az utolsó napokban kiderült, hogy nem vízállóak a táskák, amelyeket nagyon kedvezményesen rendeltünk, de itt még minden száraz maradt. Este még betekertünk Regensburg belvárosába, amely nagyon hangulatos hely. Most különösen nagy volt az örömködés, mert aznap nyerték meg a franciák a foci vb-t, így rohangáltak, kiabáltak, zászlókat lobogtattak. Horvát csoportokkal is találkoztunk, ők ugyanígy örültek. Beszéltük is, hogy a franciák épp itt nyaralók lehetnek, a horvátok közül bizonyára sokan itt dolgozók. Viszont ami nagyon aranyos volt, hogy egymást is ujjongva, és gratulálva köszöntötték ezek a csoportok.
gpx
Regensburg - Deggendorf / 86 km / 88 m / napi képek
Ezen a napon is mentünk át városokon, de elfelejtettünk fotózni. Most direkt tértünk le a jelzett útról, egy olyan helyet kerestünk ahol le tudjuk mosni a bringákat, mert az előző napon az esőben sokat mentünk murvás úton, nagyon koszosak lettünk, és még a WD-40 is elfogyott. Mindezt megoldottuk és ebédeltünk egy-egy nagyon finom és hatalmas pizzát. Deggendorfban a kemping megint csak a bringásoknak és gyalogtúrázóknak kínált helyet, de most egy étterem kertjében jött össze a sokféle nemzetiségű csapat. A kemping jól felszerelt volt, az udvarról tudtuk megközelíteni a mosdókat, zuhanyfülkéket, a kertet padok és asztalok gazdagították, a bringásoknak ez nagy kincs. Egy kicsit sétálgattunk a környéken a folyóparton, a dupla híd is a közelben ívelt át a Dunán.
gpx
Deggendorf - Obernzell / 79,8 km / 211 m / napi képek
Bizonyos távolságonként duzzasztó gátakkal, erőművekkel találkoztunk a Dunán, ezek legtöbbjén minden engedély nélkül át lehetett kelni, sőt sokszor átvitt rajta a jelzés. A legimpozánsabb építménnyel ezen a napon találkoztunk, a gyermekkorunkban, a minden napi vízállás jelentésből sokat hallott Passau határában álló erőműrendszer épületegyüttesén keltünk át. Történt egy vicces dolog is, a zsilipekkel szemben inni akartam, és a kulacsomnak, amelyben sikerült valamilyen szénsavas innivalóval pótolni a vizet, ahogy hozzáértem a kupakjához, egy hangos durranással elrepült, épp, hogy nem esett be a vízbe, még a biztonsági őr is felfigyelt rá. Szerencse, hogy nem lőttem arcon magam, mert jó nagy erővel lőtt ki. Nagyon komoly ez az építmény, hatalmasak a hajóközlekedést segítő zsilipkamrák is. Az erőmű épülete monumentális, a megerősítő boltívek felett vezet a kerékpárút, egyik képen András is rajta van, kis apró pöttynek látszik. Passau kellemes csalódást okozott, nem gondoltam, hogy ilyen szép város. A Duna melletti útnak, Passau - Bécs a legnépszerűbb szakasza, de mi ezt a napot még német területen zártuk, egy általunk almás kempingnek nevezett helyen. Tele volt almafával, a tulaj nagyon laza volt, mondta, hogy együnk annyi almát, amennyit csak akarunk.
Itt már olyan hajókat láttunk a vízen, amelyek fedélzete, tömve volt bringákkal, a legnépszerűbb szakaszt sokan teljesítették.
gpx
Obernzell - Linz / 87,9 km / 366 m / napi képek
Ezen a napon egészen korán Ausztriába értünk, bár nem vettük észre, hogy mikor léptük át a határt, egyszer csak azt láttuk, hogy megváltoztak a jelzések. Innentől fogva csak aszfaltos úton mentünk, az osztrákok igazán kitettek magukért, az EuroVelo 6-os utat Bécsig, ahol lehetett, mindkét parton kiépítették, csak a domborzati viszonyok szabtak határt egy-egy szakaszon a kerékpárút folytatásának. Ausztriában már esélyünk sem volt eltévedni, vagyis véletlenül letérni az útvonalról. Párszor át kellett kompolnunk a fent említett okok miatt, erre nagyon helyes kis révek szolgáltak. A koncepció más volt mint Németországban, szinte végig a parton, általában mindkét oldalon, futott a jól kiépített út, nem vezetett be külön a lakott területekre, míg német földön, minden városkának megmutatta, a történelmi (macskaköves) belvárosát. Linz közelében egy bekerített, szaniter épülettel ellátott, csak kerékpárosok és bringások számára fenntartott táborban aludtunk egy tó partján. Az épület felszereltsége nem volt túl igényes, bár igazából amire szolgált azt el tudtuk benne végezni, viszont sok asztal és szék állt a tábor területén a bringás túrázók kényelmét biztosítva.
gpx
Linz - Marbach an der Donau / 90,2 km / 209 m / napi képek
Elindulás után nem sokkal egy újabb kompátkelésre volt szükség, Mauthausenbe érkeztünk így. A révmester nagyon jópofa volt, minden párnak felajánlotta, a pár perces várakozási idő alatt, hogy a saját gépükkel, vagy telefonjukkal fotót készít. A kikötővel, szembeni táblán látszott, hogy Bécs 200 km-re van. Az összes következő hídnál lehetett választani, hogy a Duna melyik partján folytassuk az utat, sikerült egy kis izgalmat csempészni a napba, mert a térképen is látszott, hogy a bal parton van egy szakasz, amelyet csak szaggatottan jeleztek, no azon volt olyan rész is, hogy egyáltalán nem volt bringaút, de több helyen, még csak bringasáv sem, forgalom pedig bőven, viszont nagyon szép helyen vitt. Egy kőfal mellett mentünk, olyan érzésünk volt mintha egy fjord partján tekernénk. Aztán úgy oldották meg, hogy konkrétan a meder fölé építettek fémrácsos utat. Átláttunk a túlpartra, ahol volt hely, a biztonságos kerékpárútnak
gpx
Marbach an der Donau - Klosterneuburg / 121,3 km / 437 m / napi képek
Az első hídra egy nagyon jópofa csigavonalban fefutó rámpa vezetett, de csak lefotóztuk itt még nem keltünk át a folyón. Ezt Melk előtt tettük meg, majd közvetlenül a város előtt a Melk folyón is átkeltünk egy kisebb hídon, amelyről már szemünk elé tárult a város fő látványossága, a föléje magasodó barokk stílusú Bencés apátság. Egy nagyon érdekes szabadtéri kiállítást is láthattunk, a város jellegzetes épületeinek, belső tereinek hangulatát jelenítették meg iparművészek textilből. Lassan, hangulatos szőlődombok és gyümölcsösök között megérkeztünk az "osztrák Dunakanyar" térségébe, amelynek neve Wachau, mindkét part beletartozik. A területen több szép templom, apátság, és vár magasodik a Duna fölé. Még sokat mentünk a nap során, ez volt a leghosszabb megtett távunk a túrán. Klosterneuburgig tekertünk, ahol sátorverés után még rávettem Andrást egy kis lépcsőzésre a dombon álló apátsághoz, amely Ausztria egyik legrégebbi Ágoston-rendi kolostora.
gpx
Klosterneuburg - Dunacsún / 100,8 km / 242 m / napi képek
Ez volt az a nap amikor két fővárost is érintettünk. Bécshez nagyon korán elértünk, hiszen szinte a peremén sátoroztunk. Nem terveztük, hogy bemegyünk a városba, már többször jártunk ott együtt és külön is. Ötletes megoldás volt a hidak, felüljárók alatt futó kerékpárút, volt amelyiket utólag függesztettek be egy híd alá. Bécs után már nem fordítottak annyi energiát az osztrákok sem a 6-os útra, jó minőségű földúton vezetett sokáig és már átvezették a falvakon, tekergett erre-arra. Ez a nap volt számomra a legnehezebb, mert végig szembe fújt a szél, és a két főváros között valahol félúton, pont a két szemem közé repült egy darázs, amelyik beszorult a szemüvegem alá és kétszer is belém döfött mire kiszabadult. Elég fájdalmas volt de már többször megtörtént bringázás közben, csak nem az arcomon. Akkor még nem látszott semmi különös, estére már el is felejtettem. Az osztrák-szlovák határt határozottan észleltük, még állnak a régi épületek, szlovák oldalon egy kocsma üzemel, és már nem Gösser sört ittak az emberek, hanem Kozelt. Már messziről, még osztrák területről szemünk elé kerültek Pozsony dombokra felhúzódó házai, a határ után nem sokkal már annyira közel jártunk, hogy csak a fák között ki-ki bukkanó várat, és az Óvárost, Pozsonyligetfaluval összekötő hídnak, a magasba emelkedő "UFO" éttermét láttuk. Pozsony belvárosát is már bejártuk együtt egy korábbi alkalommal, így itt is csak a kerékpárút melletti szakaszon álltunk meg pár fotó erejéig. A várost elhagyva nagyon hangulatos volt, hogy a szombat késő délutánt kihasználva, rengeteg ember sportolt a gáton ahol a bringaút is vezetett. Tömegesen futottak, görkorcsolyáztak, bringáztak, még egészen messze a várostól is. A táborhelyünk az erősen felduzzasztott Duna közepén, egy szigeten volt amelyre a Dunán álló erőmű útján tudtunk bemenni. Amint megérkeztünk elkezdett esni az eső, ezért letelepedtünk egy hatalmas, ponyvákkal védett vendéglátóegység székeire, és a bringákat is betoltuk alá, vártuk, hogy elálljon az égi áldás. Hatalmas vihar kerekedett, egyre erősebben esett és fújt a szél. A sátrakból sorra rohantak az emberek a tető alá, sok sátor összerogyott, a fűben hatalmas tavak alakultak ki, a tető már nem védett, mert a nagy szél odaverte a vizet, sőt aljasul megfordult, és még az a keskeny száraz sáv is hirtelen csuromvizes lett, ahol addig összegyűlt pár ember, itt derült ki, hogy nem vízállóak a táskáink. Végül egész jól sült el a nap, szlovákok tüzet gyújtottak a sátor egy védettebb részén egy üstben, és mindenkit odahívtak melegedni. Közben beszélgetésbe elegyedtünk egy fiatal, holland-német párossal, nekik már összedőlt a sátruk, és mi már azt fontolgattuk, hogy lehet, hogy ez lesz az a nap, amikor nem tudunk berendezkedni a szokásos éjszakai állapotra, hanem kibérelünk egy faházat, mert azok is álltak a kempingben. Végül, mivel négy személyes volt a bungaló, a fiatalokkal egy fedél alatt aludtunk, sőt, később még érkezett egy két nappal korábban megismert, nagyon vagány magyar nő is Ildikó, így öten foglaltuk el a szálláshelyet. Ildikó egyedül vágott neki az útnak, mint kiderült ugyanaznap indultunk el Ulmból, de csak két nappal korábban, egy bolt előtt figyeltem fel a biciklijén lengedező magyar zászlóra, és szólítottam meg. Többen jelölték így, hogy melyik nációhoz tartoznak, de sokszor csak a beszélgetésekből derült ki. Nagyon sok német nyelvű, akik ugye több nemzethez is tartozhattak, francia, holland, és szlovák emberke tekert, sokan családostól, de rendszeresen találkoztunk egy spanyol sráccal is. Minket egyszer amerikaiaknak néztek, gondolom, mert András angolul beszélt, egyszer pedig finneknek gondoltak, a beszédünk alapján. A kedvenc bringásom egy 80 év körüli francia néni volt, aki egymagában kerekezett, kis összecsukható kerékpárral, kisméretű málhával, és sátorban aludt. Linz közelében töltöttük az éjszakát ugyanabban a kempingben. A nénivel sokan beszélgettek, mindenki szívébe belopta magát.
gpx
Dunacsún - Neszmély / 118,5 km / 103 m / napi képek
Reggel amikor felébredtem egyből éreztem, hogy valami nem stimmel az arcommal, az előző napi véletlen találkozás a darázzsal mostanra vált láthatóvá. Az itiner javasolta a szlovák oldalon az út folytatását, de András is kérte, hogy inkább arra menjünk ne Szigetköz felé, mert azt már többször megjárta bringával, erre viszont még nem tekert. Nagyon sokáig aszfaltos töltésen nyomtuk, bőven a győri (Medve) leágazás utánig, aztán egyszer csak váltott az út burkolata, frissen felszórt, mély folyami kavicsban farolgattunk. A mi határtalan elszántságunk volt, hogy sokáig küzdöttünk a hivatalosan is jelzett EuroVelo úton, mint megtudtuk Ildikó sokkal korábban kiment a falvakat összekötő műútra. Egyszer aztán nekünk is elegünk lett abból, hogy nehezen lehet haladni, mi is megkerestük és Csallóközaranyos térségében egy benzinkúton fel is tankoltunk energiával, szendvics és jégkrém formájában. A jó minőségű bringasávval rendelkező útról sajnos túl korán mentünk vissza ismét a töltésre, azt gondoltuk, hogy ennyire közel Komáromhoz már bizonyára ismét aszfaltos, és mégiscsak az a 6-os útvonala. Kis idő után még rosszabb lett a helyzet, mert egy kerítés állta az utunkat. Akkor a nagy gazban lecipeltük a bringákat a töltésről, aztán még átküzdöttük magunkat egy hatalmas szintén gazos árkon, a kerítés mellett eljutottunk egy építkezés szélére, de nem lehetett átjutni, úgy nézett ki a terep, ha rámegyünk a mélyebben fekvő területre, akkor elnyel a sár, így kénytelenek voltunk visszafordulni. A Komáromi Duna híd korai szakaszában álló építkezésébe futottunk bele. Ahhoz ragaszkodtam, hogy Komárom szlovák területre eső részét nézzük meg, mert még soha nem jártam a városban. A határon átkelve mi rögtön a Dunán és a vasút fölött átívelő két híd között elkanyarodtunk a Duna mellé és ismét töltésen folytattuk, de ez már könnyen bringázható, keményebb, murvás út volt. Azon csodálkoztunk, hogy sehol nem látunk jelzést, de azt is később tudtuk meg, hogy a hivatalos EuroVelo utat a régi 1-es úton vezetik. Mi az 1-esen, csak nagyon rövid szakaszt mentünk, a jelzés, rávitt a 10-es útra. Itt már rosszabb volt a helyzet, nem csak hogy az út keskeny, széle kátyús, töredezett, de az előző napi vihar nyomán, a falvakban a burkolatlan utakról lemosta a földet a főútra a víz, és nagyon óvatosan kellett áthaladni rajtuk, vagy kerülgetni, de ilyenkor be kellett menni az út közepéig, ami nálunk elég veszélyes ha autósok is használják. Neszmély és Süttő között fekszik az Éden kemping, itt töltöttük az éjszakát. Eddig az egész út során öt perc volt a leghosszabb idő amit a bejelentkezéssel töltöttünk, itt előttünk egy francia srácnál akinek foglalása volt egy csoportra, mindent elrontottak amit csak lehetett. Fél órát kellett várni, hogy ők egyenesbe kerüljenek, azután jöttünk csak mi, de velünk is több volt a papírmunka öt percnél. Nem baj, vissza kell szokni a magyar viszonyokhoz...
gpx
Neszmély - Csepel / 114,1 km / 238 m / napi képek
Az utolsó napunkon borús időben kezdtük a sátorbontást és amint kiléptünk a kemping területéről elkezdett esni az eső, végül annyira megeredt, hogy be kellett öltöznünk. Süttőn már szakadó esőben reggeliztünk meg egy buszmegállóban, szerencsére pont mellette volt egy kis bolt, itt ismét találkoztunk Ildikóval. Egy helyi bácsi megkérdezte, hogy honnan jöttünk, és teljesen ki volt akadva, hogy nem mentünk be a Neszmélyi hajómúzeumba, azt mondta, hogy azonnal forduljunk vissza, és nézzük, meg, mert hát ilyet, hogy ennyit bicikliztünk, de pont ezt nem néztük meg. Mondtuk neki, hogy sajnos nem tudtunk róla, és megígértük, hogy egyszer feltétlenül ellátogatunk, de nem most az esőben. Hogy ne csak rosszat mondjak a magyar utakról, Nyergesújfalutól, egészen a 117-es út kereszteződéséig, egy nagyon jó minőségű kerékpárúton haladtunk, büszke is voltam, a külföldi bringások is láthatják, hogy azért nálunk is vannak normális utak a két kerékkel közlekedőknek. (Azt hallottam több helyről, hogy a szigetközi kerékpárút is eléggé gyalázatos állapotban van) Sajnos elég furcsán ért véget, nagyjából 20-30 méter hiányzott ahhoz, hogy kivezessen a kereszteződéshez, és könnyedén rá lehessen fordulni a helyes irányra. A 117-es egy rövid szakaszon tartott, és nemsokára a 11-es úton tekertünk. Ez egy elég forgalmas út, de sajnos keskeny, bringasávnak nyoma sincs. Több helyen is vannak problémák az út szélének minőségével, de erre vezet a hivatalos EuroVelo. Amin meglepődtem, hogy Esztergom mellett is vezet jó darabon a parton a városon is túl bicikliút, mi tudtunk róla a tavaszi tekeréseinkből, és arra is mentünk, de azt nem láttuk, hogy a nemzetközi bringaútvonalat is rávezetnék. A javasolt útvonal átkompoltat Szobra, de mi a jobb parton maradtunk, itt is megtalálhatóak a jelzések. Innen már tudtuk, hogy hol lesz kerékpárút és hol kell az országúton tekernünk, hiszen sokszor tekeregtünk a környéken. Budapest határától nem a szokásos útvonalunkon haladtunk, hanem még mindig bringaúton elkerekeztünk a legközelebbi Mekihez, amely az Omszki-tó közelében található. Tudom nem túl egészséges ennivaló, de már nagyon ritkán eszünk náluk. Innen a Csillaghegy városrész kertes házai között kanyarogva tértünk vissza a Duna partjára, és folytattuk a már szokásos utunkat Csepel felé. Közben történt két bosszantó dolog is, gondolkoztam, hogy leírjam-e ezeket a negatívumokat, de sajnos megtörténtek… Még Szentendre területén a Pap-szigetnél, a bringaúton mentünk és az árterületen belül egy étterem hátsó, földes parkolójából kihajtani készülő, egy kabrióban ülő nő nagyon zokon vette, hogy nem engedtük ki, bár azóta is jártunk arra és egyértelműen megállapítottuk, hogy nekünk volt elsőbbségünk. Szóval elég csúnya káromkodással, és kézjelzéssel beszólt nekünk. Látta, hogy málhával, két bringás, akár külföldiek is lehettünk volna, és még elsőbbsége sem volt. Az egész úton semmi hasonlót nem tapasztaltunk, de eddig itthon sem, hiszen mindig figyelünk az autósokra, nem akarjuk mélyíteni azt az ellenséges hangulatot, amely jellemző itthon a két táborra. A másik, hogy a Mekiben, András előtt beszélte meg a két eladó, hogy még hány órát kell kibírniuk a munkaidő végéig, ennek fényében két tételt is elrontott az illető hölgy a rendelésünkben, és nagy fanyalogva cserélte ki. Azt is le kell írnom, hogy jót is tapasztaltunk, egy bringás hölgy angolul ránk kiabált, hogy ha a belvárost keressük, merre vegyük az irányt. Még egy említésre méltó dolog történt Csepelig, az Árpád híd után olyan erős zuhé kerekedett, hogy mindenki eltűnt az utcáról, fedett helyekre menekültek. Mondtam Andrásnak, hogy öltözzünk be és menjünk, legalább nem lesznek gyalogosok a felső rakparton, ahol az osztott járdán nagyon nehéz haladni, mert senki nem veszi figyelembe, hogy egy része a bringásoké. (Ha gyalog megyek arra én is gyakran elfelejtem) Így is történt, a hidak alatt nagy tömegek, de mi tekertünk kitartóan az édes otthonig.
gpx
bottom of page