Összefoglaló térkép és album / Dunántúli tekergés / 1156 km / 2020 nyár

Málhával, kempingekben éjszakázva töltöttük idén is a nyaralásunkat. Balatonaligáról indultunk majd bejártuk Balaton környékét, körbetekerés, Balaton-felvidék, Kis-Balaton. Ezután Hévíztől követtük az EV 14 nemzetközi kerékpárút jelzést, a zalai és vasi dombokon át Vasvárra, onnan az Őrségen keresztül Szentgotthárdig, itt a jelzés átlép Ausztriába. Jártunk hazánk legnyugatibb pontján a Vendvidéken, végigtekertünk az osztrák határ közelében a Fertő-tóig, majd a Hanság peremén átkelve Mecsérnél értünk Szigetközbe. A Duna mentén az EV 6-os úton eltekertünk Dunaalmásig, és az Által-éri kerékpárúttal fejeztük be a túrát Tatabányán.

fotó&térkép

​

Balatonaliga - Keszthely / 101 km / 141 m / napi képek

Reggel a Déli pályaudvarról vonattal robogtunk a bicajaink társaságában Balatonaligára, ahonnan elindultunk a déli parton Keszthely felé. Már régóta tervben volt a tó megkerülése, de mivel csak hétvégén, vagy ünnepnapokon lett volna rá lehetőségünk, mindig elodáztuk a feltételezett nyüzsgés miatt. A tavalyi tapasztalatok alapján, mivel nem kaptunk a nemzetközi vonatra bringás jegyet hétvégére, idén eleve hétköznapra terveztük az indulást, így jól jött ki a lépés a balatoni tekeréshez is.

gpx    fotó&térkép

​

Keszthely - Balatonfüred / 82,2 km / 382 m / napi képek
Az északi parton folytattuk a tekerést, betértünk a Tihanyi-félszigetre, ahol a településen keresztül elmentünk a kompkikötőig, így nagyjából 1,1 kilométer távolságra voltunk a Szántódi révtől, ahol előző nap is fotóztunk. A parton tértünk vissza a főútvonalra, de már csak  Balatonfüredig mentünk, és vertük fel a sátrat. Én kértem, hogy itt szálljunk meg, mert édesapám kedvenc helye volt Füred, sokszor hozták ide szüleim nyaralni az unokákat, kedves családi emlékek fűződnek a településhez. Az első két nap igazi nyári melegben hajtottuk a pedált, és voltak bringások is bőven, bár beszélgettünk egy párral akik már sokadjára kerülik, és ők mondták, hogy ennél sokkal nagyobb szokott lenni a biciklis forgalom. Örültünk, hogy most kerítettünk rá sort, mert nem szívesen tekerek tömegben, ahol a gyorsabbak és lassabbak akadályozzák egymást, ha keskeny a szakasz. A félreértések elkerülése végett, nyilván én sem szeretek akadályozni senkit, és általában tőlem fiatalabbak tekernek nagyobb távokat.

gpx    fotó&térkép

​

Balatonfüred - Balatonaliga - Balatonfüred / 84,2 km / 356 m / napi képek

Ezen a napon letudtuk a tó megkerüléséből kimaradt nagyjából 40 km-t, tökéletesen bezártuk a kört, a vasútállomáson pihentünk meg, ahonnan két nappal ezelőtt elindultunk a nagy kalandra, majd szinte ugyanazon az útvonalon visszatekertünk Füredre. Eredetileg Aligától Veszprém felé szerettem volna venni az irányt, de sem ott sem a környékén nem találtam kempinget, így ez alkalommal málha nélkül tekertünk. Sietnünk is kellett, mert délutánra már viharjelzés volt érvényben, de még így sem úsztuk meg szárazon az utolsó kilométereket.

gpx    fotó&térkép

​

Balatonfüred - Balaton-felvidék - Hévíz / 93,7 km / 821 m / napi képek

Füredről indulva Aszófőnél kanyarodtunk el a felvidék bájos települései, hegyei felé. Ez a nap elég szeles volt, és lehűlt kissé az idő, András fel is vetette, hogy engem kímélendő menjünk inkább a parton, de én nem akartam kímélni magam, így amikor hátulról fújt a szél nagyon örültem, amikor pedig szembe, tekertem szó nélkül mint egy kis angyal. Nagyon látványos útvonalon haladtunk, napokat el lehetne a környéken tekeregni, (talán majd egyszer), de voltak olyan szakaszok, ahol túl nagy volt az autóforgalom, és túl keskeny az útpadka ahhoz, hogy leálljunk fotózni, de a szemünk, lelkünk itta a látványt.

gpx    fotó&térkép

​

Hévíz - Kis-Balaton - Hévíz / 73,7 km / 301 m / napi képek

Hévízről a Kis-Balaton térsége felé vettük az irányt málha nélkül, mert két éjszakát töltöttünk a kempingben. Az országnak ezen a táján még nem jártam, illetve a Kápolnapusztai bivalyrezervátumban már igen, de akkor nem láttam a vadregényes, mocsaras, nádas vidéket. A Hídvégi-tó keleti partján nagyon kellemes bringaút vezet a Kányavári-sziget magasságáig, érdekes fahasábokból rakott madárvártákra csodálkoztunk rá. Ez egy viszonylag nyugis nap volt, visszafelé a Zala folyó partján a töltésen kerekeztünk, ahol senkivel nem találkoztunk, igaz a kerékpárút jelleg is megszűnt, bár a semmi közepén, egy újnak tűnő, ám balesetveszélyes hídra bukkantunk, de nekünk nem kellett átkelni rajta. A hévízi kempinget bátran ajánlom mindenkinek.

gpx    fotó&térkép

​

Hévíz - Vasvár / 65,7 km / 495 m / napi képek

Az EV 14-es jelzésen elindultunk Vasvár felé, először a zalai, majd a vasi dombok között tekertünk. A nemzetközi útvonal nagyon szépen kitáblázott, bár nem kifejezetten kerékpárutakon, hanem kisforgalmú, négy számjeggyel jelzett közutakon vezetik, de tényleg nyugis volt, a táj pedig gyönyörű. A táv viszonylag rövid, de a kempingek erősen meghatározták a lehetőségeket, amelyek közül a barátságos hangulatú vasvári nagyon megtetszett. Útközben találtunk egy busztemetőt, találkoztunk még Zalában egy aranyos postásfiúval, aki aggódott nehogy elüsse egy kocsi az őrá az utcán acsargó kutyust, képesek voltunk málhával együtt egy emelkedő aljáról visszatekerni, mert András azt mondta, hogy ő ott szívesen megnézett volna valamit, láttunk aratást, ez is kellemes nap volt.

gpx    fotó&térkép

​

Vasvár - Szentgotthárd / 74 km / 483 m / napi képek

Folytattuk az EV 14 nemzetközi jelzésen a tekerést, egy kis vacillálás után, Szentgotthárdig mentünk, bár szóba jött, hogy letérünk a jelzésről és egy éjszakát Zalalövőn töltünk. Az Őrség egyik fő útvonalán így többször végigmentünk, egyszer málhával a kempingig, egyszer pedig málha nélkül jobban körülnézni a nemzeti parkban. Nem bántuk, mert meseszép arrafelé a dimbes-dombos nyílt táj, és gyönyörűek az erdővel szegélyezett utak.  Őriszentpéteren megálltunk az Árpád-kori román stílusú, erődített Szent Péter templomnál, majd Szentgotthárd előtt még a Hársas-tó felé kerültünk.

gpx    fotó&térkép

​

Szentgotthárd - Szalafő - Pankasz - Kondorfa - Szentgotthárd / 68,8 km / 622 m / napi képek

Málha nélkül tértünk vissza az Őrségbe, meglátogattunk a szerek közül párat, a Kömpe szeme kilátón hintáztunk, Pityerszeren egy tál dödöllét ettünk majd finom réteseket, megcsodáltuk a skanzent és a vadlovakat, bölényeket. Egészen Pankaszig visszatekertünk, mert bár odafelé már egy-két dolgot megnéztünk, de az 1754-ben készült református, szoknyás harangláb kimaradt, pedig mint kiderült egészen a közelében vezetett el az utunk. Sajnos hivatalos kitáblázás nem jelölte de mindenképp meg szerettem volna találni, mert 21 éve már nyaraltam a térségben, és ezt akkor sem láttam. Szentgotthárdra egy kerülő úton hajtottunk vissza, Őriszentpéternél Kondorfa felé tértünk, majd erdei úton is tekerve értünk ismét a városba. Sajnos estefelé elkezdett esni az eső, pedig meg szerettük volna nézni az apátságot és körbejárni a belvárost.

gpx    fotó&térkép

​

Szentgotthárd - Felsőszölnök - Hármashatár-kő - Szentgotthárd / 51,6 km / 389 m / napi képek

A második szentgotthárdi éjszaka után, amelyen esős időjárás uralkodott, szintén málha nélkül a Vendvidék felé indultunk. Először kitértünk a Rába partjára az Alsószölnöki Vízierőműhöz, majd elmentünk a közúton elérhető legnyugatibb osztrák, majd a szlovén határátkelőhelyhez. Utána a kalandosabb út következett, a konkrét legnyugatibb pontja az országnak, amely egyben a hármashatár is, de ide csak kátyús, hatalmas és kikerülhetetlen pocsolyákkal teli sáros földút, majd erdei ösvény vezetett Felsőszölnökről. Visszaúton Két-völgy felé szerettük volna venni az irányt, de a letérő útnál megálltunk fotózni, hogy milyen sárosak lettünk, és András észrevette, hogy kiszakadt egy küllője. Így a még sok emelkedővel járó, de sok szépséget ígérő szakaszt ki kellett hagynunk, és a legrövidebb úton visszatérni a városba, ahol szerelőt kerestünk. Lehet, hogy abból a szempontból jól jártunk, hogy így is elkapott minket visszaúton az eső, a meredek lejtőkön ez rosszabbul jött volna. Ezen a napon a teljes nyomvonalunkon oda-vissza tekertünk.

gpx    fotó&térkép

​

Szentgotthárd - Kőszeg / 94,4 km / 415 m / napi képek

Borús délelőttön, de jókedvűen indultunk el Kőszeg felé, kétszer is beültünk fedett buszmegállókba, hogy ne ázzunk. Útközben megálltunk Jákon az impozáns templomnál, amelynek gyönyörű a bélletes főbejárata. Sajnos épp felújították, de én 22 évvel ezelőtt már megcsodáltam állványzat nélkül is. Szombathelyet épp csak érintettük, viszont elhagyva feltűntek az Alpokalja vonulatai, gyönyörű felhőkkel az égbolton. Az út végén meglepetésként ért, hogy a kőszegi kemping zárva van, több helyre előre telefonáltam, de itt egyáltalán nem gondoltam, hogy így járunk. Gyorsan szállást kerestünk, ahol két éjszakát töltöttünk el, mint kiderült az országkerülő, bicajos.com  oldaláról ismert nagy bringás is itt szállt meg pár héttel előttünk.

gpx    fotó&térkép

​

Kőszeg - Kőszegi-hegység - Velem - Kőszeg / 46,9 km / 877 m / napi képek

Málha nélkül vágtunk neki a gyönyörű kis városból a hegyvidék felé, ez egy igazi túrázós nap volt, amit nagyon élveztünk. A Hétforrás volt az első megállónk, egy darabig itt találkoztunk utoljára emberrel, azután sokáig kettesben tekertünk a hosszan, közvetlenül a határ mellett kanyargó hegyi úton. Láttunk egy jó nagy, sütkérező kígyót a repedezett, sok helyen középen mohával benőtt aszfaltcsíkon, de mire előszedtem a fotómasinát már elsiklott a fűbe. Amíg a Hétforrásnál egy egész romos volt határőrlaktanyát találtunk, az út mellett csak kis bódékat. Elmentünk a Stájer házak nevű, láthatóan felújított hely mellett, majd legközelebb a Hörmann-forrásnál fotóztunk, és itt találkoztunk ismét túrázókkal. Valahol a forrás környékén volt a legmagasabb pontja is az útnak, de szép lankásan emelkedett végig. A nagy ereszkedésnél nem úsztuk meg, ha egy idő után nem keresünk menedéket a fák alatt, bőrig áztunk volna. Velemben nosztalgiáztam kicsit, mert 22 évvel ezelőtt itt töltöttem a nyaralást társasággal.

gpx    fotó&térkép

​

Kőszeg - Sopron - Fertőrákos - Hegykő / 107 km / 466 m / napi képek

Délelőtt Kőszegtől Lövőig a négy számjeggyel jelzett rossz minőségű úton nagy forgalom mellett tekertünk. Miután keresztezte a 84-es, már kevesebb gépjármű használta, aztán Fertőszentmiklóstól már szinte végig kerékpárúton haladtunk. Először Fertődre mentünk, itt lennie kellett volna egy kempingnek, de csak a nyomát láttuk. Elindultunk Sopron felé és útközben találtunk egyet Hegykőn. A kempingben leraktuk a málhánkat, majd folytattuk az utat a már korábban többször látott és bejárt Sopronba, ahol kaptunk egy hirtelen jött zuhét amit a Tűztorony alatt vészeltük át. A várostól egy földes de jó minőségű kerékpárúton visszatértünk a tókerülő bringaútra, de Fertőrákosnál kitérőt tettünk a tóhoz, ahol megint ijesztegetett minket az időjárás és az esővel versenyezve hajtottunk vissza a gyönyörű lankás tájon Hegykőre. Az eső nyert. A környéket évekkel ezelőtt már bejártuk, így most nem kerestük meg a hírhedt kőfejtőt Fertőrákoson.

gpx    fotó&térkép

​

Hegykő - Győr / 97,7 km / 120 m / napi képek

Ez a nap sokáig nyugis volt, egy darabig még a Fertő-tavat kerülő bringaúton tekertünk, majd letértünk róla Kapuvár felé. Egyszer csak észrevettünk egy új jelzést, SacraVelo néven, én is pont azt az útvonalat jelöltem ki amerre vezetet, és a szépséges lébényi Szent Jakab templom is beleesett. Mecsér közelében a Mosoni-Duna felett átkelve értünk Szigetközbe, és már az EV 6-os úton jártunk. Győrben a belvárosban gyönyörködtünk kicsit, majd egy szupercella okozta jó nagy vihar vetett véget a nyugalomnak. Mivel a városnézés közben egy-egy váltás bringaruházat kivételével mindent kimostak nekünk, másnap reggel úgy indultunk el, hogy csavarni lehetett a vizet mindenünkből. Hallgatni kellett volna magunkra, mert Győrben több kemping is volt, és azt beszéltük, hogy ott szállunk meg, ahol van szárítógép is. Az első kempingbe viszont amelyik útba esett azt mondták, hogy olyan meleg van, hogy már estére száraz lesz minden, és annyira tetszett a hely hangulata, hogy maradtunk.

gpx    fotó&térkép

​

Győr - Tatabánya / 86,8 km / 136 m / napi képek

Győrtől Gönyűig rendben volt minden, de utána többször megállapítottuk, hogy két éve milyen jól tettük, hogy a szlovák oldalt választottuk. Nagyszentjános után vettük elő első ízben a fényképezőgépet, nem akartuk elhinni, hogy azon a kátyúkkal teli földúton vezetik a nemzetközi útvonalat, de jött szembe málhával egy külföldi bringás és angolul mondta, hogy kitartás, kilométerek kérdése és jobb lesz valamivel. Almásfüzítőn épp felújítottak egyes szakaszokat, végig ráférne, bár lekényszerültünk miatta a forgalmas 1-es útra. Múltkor itt sem jártunk, Komáromtól a 10-es útig közvetlenül a Duna mellett a töltésen mentünk, az jó volt. A befejező szakasz, az Által-éri bringaút, amely Tatán is áthalad, kárpótolt mindenért. Jó minőségű és gyönyörű helyeken vitt a Gerecse aljában. Eredetileg úgy volt, hogy másnap eltekerünk még legalább a Velencei-tóig, aztán majd meglátjuk, hogy haza, vagy onnan vonattal, de a győri vihar után szinte mindent vizesen tettünk el, és az időjárás előrejelzés miatt úgy döntöttünk, hogy már Tatabányán vonatra szállunk. Így is pont két hétig tekeregtünk az országban.

gpx    fotó&térkép