top of page


lelkes természetjárók
Berlin - Prága - Pozsony - Győr
kis kitérőkkel
2024 nyarán
A gpx -re kattintás a letölthető útvonalhoz és az interaktív térképhez vezet
Összefoglaló térkép és album / 1308 km / 7000 m felett
A Berlinben eltöltött egy teljes nap után az Euro Velo nemzetközi túraútvonalakon jutottunk vissza hazánkba. Egy napot szántunk Prágára is de még előtte egy-egy napon kitérőt tettünk Németországban és Csehországban a határvidéken húzódó híres homokkősziklák nemzeti parkjaihoz. A nemzetközi túraútvonalakat általában helyi bringás útvonalakkal közös szakaszokon vezetik, a Cseh köztársaságban annyi volt belőlük, hogy itt most nem sorolom fel. Még a nemzetközi jelzésből is öt számozáson át tartott a túránk, ezek az EV 7, EV 4, EV 9, EV 13 és EV 6, valamint öt országon keresztül értük el a Budapestre tartó vonatot. A címből adódó országokon kívül még Ausztriában is tekertünk egy keveset.
fotó&térkép Leírás a lap alján
Utazás napja / 11,7 km / 32m
Berlini adatok: gpx
fotó&térkép
Leírás a lap alján
Berlin / 47,4 km / 138 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Berlin - Schwielowsee / 65,7 km / 377 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Schwielowsee - Wittenberg / 83 km / 395 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Wittenberg - Mühlberg / 96,8 km / 295 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Mühlberg - Drezda / 86,2 km / 358 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Drezda - Szász-Svájc - Königstein / 79,5 km / 657 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Königstein - Cseh-Svájc - Decín / 67 km / 469 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Decín - Roudnice nad Labem / 73 km / 252 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Roudnice nad Labem - Prága / 79,5 km / 327 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Prága / 25,3 km / 112 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Prága - Kutná Hora / 96,6 km / 454 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Kutná Hora - Sec / 45,2 km / 638 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Sec - Velké Dárko / 57,2 km / 842 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Velké Dárko - Veverská Bítyska / 85,2 km / 938 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Veverská Bítyska - Pasohlávky / 70,3 km / 357 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Pasohlávky - Kislévárd (Malé Leváre) / 89,4 km / 467 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Kislévárd (Malé Leváre) - Pozsony - Dunacsún (Cunovo) / 84,4 km / 163 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Dunacsún (Cunovo) - Győr / 65,2 km / 43 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Összefoglaló / 1308 km / 7000 m felett / átfogó térkép a teljes útról és pár fotó
Ezt a túrát már régóta terveztük megtenni, a covid járvány miatt maradt el 2020-ban. Csak annyi célunk volt, hogy Berlinből visszatekerjünk Magyarországra és közben élvezzük a bringázást és az ismeretlen tájak, városok látványát.
Két nap városnézéssel telt, Berlinben és Prágában aludtunk kétszer emiatt. Elég hosszan tekertünk a méltán népszerű Elba menti túraútvonalon, amelynek a leglátványosabb szakasza a német - cseh határ környékére esik. A Szász és Cseh-Svájc homokkő szikláihoz beterveztem egy-egy kitérőt, amelyek nagyon látványosak voltak, a két nemzeti parkban málha nélkül jártunk.
A Cseh Köztársaságban eddig még nem tekertünk, de nagyon elégedettek voltunk, különösen az útvonalak kitáblázottsága alapos és részletes magyarázó rajzokkal kiegészített a zűrösebb helyeken. A kempingek ugyan általában nem olyan színvonalasak mint Németországban vagy Ausztriában, viszont olcsóbbak és a mi igényeinket teljesen kielégítették. Amelyik teljesen felújított vagy újabb építésű lehetett, annak az ára is a nyugati mércéhez igazodott.
Jó kis dombos-hegyes szakaszok is kerültek az útvonalunkba, beszéltük is, hogy van itt mászás bőven, csak hiányoznak az Alpokban megszokott fölénk magasodó hegyek. Az időjárás változatos volt, de úgy gondoljuk, szerencsésen alakult, hogy itthonról észak felé indultunk, mert azok a családtagok akikkel tartottuk a kapcsolatot, aggódtak értünk, hogy hogyan bírjuk ezt a hőséget, amit mi egyáltalán nem tapasztaltunk.
Berlinből rövidebb úton is haza tudtunk volna érni, de ki akartuk használni a túraútvonalak nyújtotta lehetőségeket.
Utazás napja, a Berlini tekerés adataival / 11,7 / 32 m
A Nyugati Pályaudvarról kigördülő vonattal jutottunk el Berlinbe. Most először indultunk erről a pályaudvarról, és a vonat majdnem azt az útvonalat járta be Pozsonytól amelyen mi is visszajöttünk. Elég hosszan tartott az utazás, ráadásul még késett is a szerelvény, így este 9 óra előtt érkeztünk meg a kiszemelt kempingbe. A késés ellenére kellemesen telt a vonaton az idő, beszélgettünk egy emberkével aki egyedül vágott neki a kalandjának, ő a végállomásig, Hamburgig ment, majd hajnal fél négykor onnan tovább Hollandiába. Azt mondta, hogy addig bringázgat az éjszakai városban, bár amikor megnéztük az időjárás előrejelzést elbizonytalanodott, mert hideg, esős éjszakát jósoltak. Hollandiában sem volt konkrét útvonala, azt mondta van pár hely amit fel szeretne keresni, és úgy általában összevissza bringázni az országban. Utólag nagyon bánom, hogy nem cseréltünk valami elérhetőséget, mert kíváncsi lennék, hogy hogyan alakult az útja. Egy valamit mégis cseréltünk, ötletet, ő mondta, hogy a Moldva - Elba utat ő is be fogja járni, mi pedig már gondolkoztunk, hogy repülő mellőzésével hogyan juthatnánk el a bringáinkkal Hollandiába...
Amikor megérkeztünk Berlinbe épp elállt az eső a városban és hamar szembesültem a forgalomlassító technikákkal, amelyeket az ország utunkba eső részén szinte végig tapasztaltunk. Nem fekvőrendőrökkel találkoztunk, még csak nem is macskakőnek nevezett keresztsávokkal, hanem mintha a római korból itt maradt útrészletek lennének. Az eső után voltak félelmeim rámenni ezekre a szakaszokra, de szerencsésen megérkeztünk a város északnyugati szegletében, a Berlin-Spandauer hajócsatorna partján fekvő City kempingbe, amellyel teljesen elégedettek voltunk. Németországban talán egyedül itt nem kellett külön költséget fizetni a zuhanyzóban elhasznált vízért. Csodálkoztunk is, mert mióta Németországban is kempingezünk, eddig csak a gyalog és bringatúrásoknak lehetőséget adó, amúgy is nagyon kedvező árfekvésű sporttelepeken találtunk ilyen laza vízhasználatot.
Berlin / 47,4 km / 138 m
Éppen egybeesett a Németország által rendezett foci EB az itt tartózkodásunkkal, így találkoztunk útlezárásokkal, terelésekkel és a közvetítés díszleteivel. Voltak olyan helyek is ahová be tudtunk hajtani, de mivel az autók előtt tiltva volt, a képeken látszanak a terelések nyomai.
Én először jártam Berlinben, András már sokadjára. Nem mondanám hogy szép város, eléggé megviselték a történelmi események, inkább érdekesnek gondolom és örülök, hogy itt is bringázhattam.
Rengeteg emlék mutatja meg Berlin volt ketté osztottságát, Nyugat-Berlin elszigetelődését, amely politikailag a háború befejezése után kezdődött, de 1947-re kiépült a műszaki határzár is vasfüggönnyel. Ekkor még 80 határátkelőhelyen lehetett átjutni a Nyugat-Berlini szektor és az NDK területe között, majd 1961 augusztusában felépült a hírhedt fal, amelyen már csak 12 darab szigorúan ellenőrzés alatt tartott átkelő létezett. Az egyik legismertebb, a nyugatiak által Checkpoint Charlie néven emlegetett, András még használta ezt az átkelőt.
Különösebb tervünk nem volt, nézegettem a főbb látnivalókat és úgy láttam, hogy a kerékpárutak és sávok nagyjából érintik ezeket, de mi szeretünk egy városban csak úgy kerekezni és ízlelgetni a hangulatát. Több helyen is kiültünk kávézók elé a járdán kialakított kis fedett részre, egyik helyen finom szendvicset, másik helyen péksüteményt fogyasztottunk a meleg ital mellé és néztük a város életét az esőtől védett helyről.
Berlinben sok víz található, a belvároson a Spree nevű folyó kel át, amely a város nyugati részén folyik bele a Havel folyóba, de sok csatorna is szabdalja a területet.
A napi tekerésünk elején még száraz volt az időjárás, aztán hol esett, ilyenkor behúzódtunk valahová, hol elállt. Egy idő után viszont jobban rákezdett és már beöltöztünk a vízhatlan szerelésünkbe, amelyet le sem vettünk a kempingig. Szerencsére a telefonjaink vízállóak, így fotózgatni tudtunk. Erre a nyaralásra sem hoztunk fényképezőgépet a súly és az akkumulátorok töltése miatt.
Tudnivalók a falról és a körülményekről IDE kattintva
gpx
Berlin - Schwielowsee / 65,7 km / 377 m
Utólag tudatosult bennem, hogy az indulás után még majdnem 34 kilométeren keresztül Berlin közigazgatási határán belül kerekeztünk, nagyjából a Havel folyó mentén, amely gyakran szélesedik tóvá, mert nagyon csekély a lejtése. Az út nagy része Berlin határáig erdős, parkos területeken történt, ezért is gondoltam, hogy már rég magunk mögött hagytuk a várost, de mint számomra utólag kiderült, tartományi rangú városállam a státusza. Még itthon kinéztem a Babelsberg parkot, semmit nem tudtam róla, de a térkép alapján sok látnivalót kínált, és valóban tele van szép épületekkel. A park már Potsdamhoz tartozik, a város túlsó végén még a Sanssouci kastély kertjéhez tettünk kitérőt. A Havel partjára visszatérve, a fő irányának változásánál kialakult Schwielow-tó közelében vertük fel a sátrunkat egy fenyvesben található kempingben.
Az albumban látható egy fotó amelyet nem mi készítettünk, azt jelzem is a képen. Szinte minden nap akad egy-két hely, amit utólag bánok, hogy nem örökítettem meg, ez is egy ilyen hely volt. Indulás után nem sokkal, amikor átkeltünk a Wasserstadt hídon a Havel folyó felett, amelyet első alkalommal pillantottunk meg.
gpx
Schwielowsee - Wittenberg / 83 km / 395 m
Gyönyörű fenyveseken át vitt az utunk, természetesen lombos erdőkön is és egyéb szép tájakon, szinte végig aszfaltcsíkon. Egy helyen amikor megálltunk pihenni pont egy eléggé zárt kunyhónál, hallottuk, hogy dörög az ég de nem nézett ki rosszul az égbolt, így továbbmentünk. Ez hiba volt, mert nem sokkal később olyan zuhé kapott el minket, hogy kénytelenek voltunk félreállni a fák védelme alá, ami nem sokáig tartott ki, így beöltöztünk. Ezzel rendben is lettünk volna, de egyszer csak földesre váltott az út az erdőben és jó kis koszosak lettünk. Szárazon nem okozott volna gondot, mert jó minőségű földút volt, ami teljesen megszokott az EV hálózatban. Általában az nem mindegy, hogy keményre döngölt, vagy kátyúkkal teli-e. Készült egy fotó is a váltásról, de igazából azt visszafelé irányban kaptam le, amikor ismét aszfaltra érkeztünk. Még egy nagy hibát elkövettünk, az élelmiszeres hátizsákra nem tettünk esővédőt, így teljesen elázott. Az ennivalóknak nem lett baja a csomagolásuk miatt, de következményei lettek a dolognak. Esőben tekertünk át Lutherstadt Wittenbergen is, amelynek szépséges főterén azért megálltunk fényképezni. A képeken látszik egy csomó színes esernyő, na ők egy kórus voltak és énekeltek. Nem csak mi vagyunk tántoríthatatlanok. András szokta mondani, hogy a bringás örül ha esik az eső, mert ha nem örül akkor is esik. Persze én bevallom, jobban esik a tekerés, ha nem esik. Miután kiértünk a városból kereszteztük az Elbát, a túloldalán találtuk meg a kempingünket. Mire bejelentkeztünk már sütött a nap, miután nagyjából 30 kilométert tekertünk ázva. Mivel itt mostunk és volt szárítógép is, így estére mindenünk száraz és finom illatos volt, kivéve a hátizsákot. Még a bringákat is megtisztítottuk a sártól, a literes kulacsainkból nagyon jól lehet spriccelni rá a vizet, több fordulóval oldottuk meg.
Este András meglátott egy állatkát, ami nekem takarásban volt, és mondta, hogy jé itt jön egy kis mosómedve. Én persze egyből rávágtam, hogy biztosan nem az, hiszen Európában nem őshonos én úgy tudtam, hogy csak állatkertekben találni. András nem tévedett. Éjszaka többször hallottunk szimatolást, kaparászást a sátor körül, de ha András tapsolt elszelelt. Az ezzel kapcsolatos kalandjaink már a következő napra csúsztak át.
Egy cikk az Európában vadon élő mosómedvékről, amelyek Magyarországon is megtalálhatók. IDE kattintva
gpx
Wittenberg - Mühlberg / 96,8 km / 295 m
A hátizsákot kint hagytuk a sátor előterében az összecsukható támlás székemben, hogy száradjon, vagy legalább vizesen ne legyen a belső térben. Az előtér majdnem zárt, csak az aljánál lehet kissé felemelni a ponyvát. Éjjel 3:10 perckor nagy zörgésre ébredtünk, kiderült, hogy a mosómedve kilopta a hátizsákot a székről, sikerült kihúznia a cipzárt, kotorásznia benne, mire kiértünk azt láttuk, hogy kint van egy csomag kolbász és egy levél C vitamin, de a kis tolvaj elszaladt. Akkor már gondoltuk, hogy ez nem a kicsike, hanem egy nagyobb példány lehet, hogy így elbírta. A kolbászt kint hagytuk a táskából, a szék lábához tettük, ha visszajönne vigye azt. Én 4:50-kor arra ébredtem, hogy megint osonás van a sátor környékén, aztán mint a villám, egy kis surranó nesz és eltűnt a csomag kolbász. Erre csak abból következtettem, hogy mivel most nem zavartuk meg, nekiállt a csomagolást kibontani a sátor előtt, nagy zörgést csapva. András aludt, szép halkan fogtam a telefonomat, kihúztam a belső cipzárt, és a telefon kamerájával kinéztem az előtér aljánál mint egy periszkóppal. Ott falatozgatta a kolbászunkat, le is fotóztam. Miután az utolsó falatig eltüntette, látom a telefonon keresztül, hogy jön vissza a sátor felé, kellett volna neki a hátizsák is, akkor gyorsan elkezdtem kiabálni, hessegetni, felhúztam a cipzárt egy kicsit. Pár lépést hátrált, de aztán mivel a föld közelében csak a fejem dugtam ki, úgy gondolta, hogy ez kicsi, nem árthat nekem. Én továbbra is küldtem el, ő továbbra is tétovázott, aztán András is felébredt, megszólalt és akkor nagy fanyalogva elment, de előtte kb. már fél méterre volt tőlem, teljesen kitöltötte a látómezőmet. Később vettük észre, hogy korábban az egész csomag kenyérrel meglógott. Meg is találtuk az üres zacskóját a sövény túloldalán, ahová menekült vele, mire éjszaka mi kikászálódtunk a sátorból. Bizonyára eddig azt emésztgette. Ha nem ébredünk fel éjszaka, nem is tudtuk volna, hogy mi történt az ennivalónkkal. Tisztára Maci Laci, aki a piknikkosarakra hajtott a rajzfilmben. Alkoholos kézfertőtlenítővel jól kipucoltuk a táskát, lemostuk a csomagolásokat, a C vitamint kidobtuk, nem lett semmi bajunk.
Napközben az Elba vonalát követtük, Elster városkánál komppal át kellett kelnünk rajta, de magát a folyót ritkán láttuk, mert általában nagy ártere volt és sok helyen a töltés oldalában vitt az út. Több hosszútávú túrázóval találkoztunk, a málhákból lehet erre következtetni. Előző napokon inkább csak helyi bringásokat láttunk, bár belőlük tényleg sokat. Amire még emlékszem, hogy ezen a napon ugyan megúsztuk szárazon, viszont sokat tekertünk szembe fúvó szélben.
gpx
Mühlberg - Drezda / 86,2 km / 358 m
Továbbra is az Elba mentén kerekeztünk, élveztük a gyönyörű tájat. Szeles nap volt, sőt viharokat is jósoltak. A légmozgás mellett szép napos, meleg időben tekertünk és sok bringással találkoztunk. Az előrejelzés miatt a tervemmel ellentétben, hogy elmegyünk a kempingbe és majd málha nélkül tekerünk vissza Drezda belvárosába, inkább málhával néztünk egy kicsit körül. Majdnem megúsztuk, az utolsó 3,5 kilométeren áztunk el úgy, ahogy még életünkben nem. András bement egy élelmiszerboltba vacsorát és reggelit venni, én kint maradtam a bringákkal. Egyszer csak elkezdett erősebben fújni a szél, majd percek alatt viharosan. Láttam, hogy szemetest tépett le egy oszlopról és görgette az úton, alig bírtam megtartani a kerékpárokat a kitámasztás már semmit sem ért. Elkezdtem fázni is, így fél kézzel elővettem a széldzsekit, nagyon vigyáztam, hogy ki ne kapja a vihar a kezemből. Mire András kiért, pont elkezdett cseperészni, így miután elpakoltunk, beöltöztünk a teljes eső elleni felszerelésünkbe. Nagy rutinnal a keresztbe tett zsák szájánál tartjuk, azt a legegyszerűbb felmálházott állapotban kinyitni. András a boltban nem is érzékelte, hogy kint milyen zord lett az időjárás. Alig indultunk el, úgy rendesen leszakadt az ég és mivel erősen fújt a szél is, percek alatt tocsogott a cipőmben a víz, noha a nadrágon van olyan rész amely elméletileg a lábbelit védi. Eddig működött a gyakorlatban is, de ilyen viharos esőben még nem bringáztunk. Megálltunk egy hirdetőoszlop védelmében, bár igazából nem sokat védett, kivártuk amíg kicsit mérséklődik a zuhogás ereje. Mire a kempingbe értünk már szelíd esővé csillapodott, de a hatalmas tócsák mutatták, hogy bizony pár perce még itt is esett rendesen. Egy kis közösségi fedett asztalnál kivártuk amíg teljesen elállt és csak utána vertük fel a sátrunkat. Addig megvacsoráztunk és elkezdtük szárítgatni a vizes dolgainkat. A szél megmaradt, így reggelre meg is száradtunk, igaz a cipőmből a talpbetétet is ki kellett venni.
gpx
Drezda - Szász-Svájc - Königstein / 79,5 km / 657 m
Az egyik legszebb szakasza volt a túránknak. Miután Drezdából kikeveredtünk, az Elba partján tekertünk és csodáltuk a túlsó parton az egyre magasabb és szabdaltabb sziklafalakat. Nem mentünk messzire, a 37. kilométer után, Königsteinnél már tudtam, hogy figyelni kell a kempinget, mert a terv szerint lemálházunk és megyünk át a túloldalra közelebbről is szemügyre venni a természet eme alkotásait. Egy kicsit izgultam, mert Németországban a legtöbb táborozóhelynél megszabott a recepció nyitvatartása, de nagy szerencsénk volt, automata beléptetőrendszer működött. Mi töltöttünk ki minden adatot, a gép kiadott egy kártyát és mindenhová azzal tudtunk belépni, számolta a tusolóban a vízfogyasztásunkat is és másnap adott vissza a befizetett összegből. Gyorsan felvertük a sátrat és indultunk tovább Bad Schandau felé a legközelebbi hídhoz. Utána jó kis mászás következett, de málha nélkül könnyedén ment. Útközben nem nagyon tudtunk fotózni, mert a hegyi úton elég nagy volt az autóforgalom, bár vigyáztak ránk. Odafelé magasabbra mentünk mint szükséges lett volna, de nagyon szép volt a környék, így nem bántuk. A célunkhoz, a Bastei (Bástya) kilátójához már nagyrészt gurultunk, így is fent voltunk a korábban megcsodált sziklafal tetején. A meredély tetején kinyúló teraszról pazar látvány nyílt az Elbára és a környező tájra. Zárat nem vittünk magunkkal, csak a kilátót terveztük be, mert a kempingben még mosni is szerettünk volna. Most már egy kicsit bánom, pedig András még meg is kérdezte a kempingben a zárat, sőt ott fent felajánlotta, ha akarok menjek le a sziklák közé vezető lépcsőn, de mivel egyrészt még a kilátóra is külön mentünk ki, másrészt onnan nem igazán látszott, hogy mit hagyunk ki, nem akartam, hogy várakozzon rám, amúgy is csak idáig terveztem. Itthon láttam fotókon, hogy micsoda építmény a sziklák között a Basteibrücke, de lehet, hogy még egyszer eljutunk valahogy a környékre.
gpx
Königstein - Cseh-Svájc - Decín / 67 km / 469 m
Méltó folytatása volt az előző napnak a mai rendhagyó nap, még gyalogtúráztunk is. Az első szakaszon ma sem tekertünk távolra az
igazán lenyűgöző Elba menti kerékpárúton, nagyjából 27 kilométer megtétele után már Decínben gyönyörködtünk. Közben átléptünk a látványos határátkelőhelyen, még a Csehszlovákia régi jelzését is le tudtuk fotózni. Már korábban láttuk a folyó túlpartján a Csehországra eső sziklafalakat és Hrensko hotelekkel, bazársorral teli, a Kamenica-patak mellett a hegyekbe vezető útjának elágazását, valamint a patak torkolatát. Egy szakaszon maga a folyó a határ és eltolódik a két ország között az Elbára merőleges határvonal. A terv ugyanaz volt mint tegnap, felverni a sátrat és málha nélkül feltekerni a sziklák közé, csak most a cseh szakaszon. Egészen Hrenskoig visszatekertünk a túlparton és a korábban látott hegyi útra fordultunk rá. Innentől kezdve turistákra kihegyezett részen jártunk, népszerű üdülőhely az egész környék, szerencsére hétfői napra esett a látogatásunk. Még itthon a térképen kinéztem egy kerékpárparkolónak jelzett helyet, szerintem nem sokan jönnének rá a rendeltetésére, de tényleg le tudtuk zárni a bringákat. A magunkkal hozott dolgainkkal felpakolva gyalog indultunk neki megkeresni a 16 méter magas kőkaput (Pravčická brána) és a tövében 1881 óta álló Sólyomfészek (Sokolí hnízdo) turistaházat. Az épületet épp renoválták, de a látványból ez nem sokat vont le. Beléptünk a felette található fizetős szakaszra is, a sziklák tetején sétáltunk és nézegettük a szomszédos vonulatokat. A gyalogút elején meglepően kopár volt a környék, de rájöttünk, hogy erdőtűz pusztíthatott nemrégiben. Itthon utánanéztem és 2022 nyarán tombolt három hétig Csehország eddigi legnagyobb erdőtüze a helyszínen, 500 embert evakuáltak a környékről. A tájat látva és a térképet nézegetve tudom, hogy heteket el lehetne tölteni a Szász és Cseh-Svájc területén gyalogtúrázva. Talán majd egyszer, de mi már így is boldogok vagyunk, hogy egy szeletkéjét láthattuk a két ország határvidékén elterülő homokkősziklák csodálatos birodalmának.
gpx
Decín - Roudnice nad Labem / 73 km / 252 m
Folytattuk utunkat az Elba mentén, a sziklafalak elmaradtak, de szép kis hegyvonulatok között haladt a folyó és mi is. Több helyen láttunk a háborús időkből itt maradt betonbunkereket, de általában békésebb látnivalók tárultak a szemünk elé. Több városon is áthaladtunk, az első ÚstÍ nad Labem. Még a külvárosában láttunk egy erősen védett gyárat, végig szögesdrótkarikák voltak a kerítése tetején, majd kiderült, hogy egy sörgyárat óvnak ennyire. Ezt kicsit viccesnek találtuk, mert az országban nagyon olcsó a sör, mondhatni nemzeti ital. A város területén több okból is eltértünk a jelölésünktől, egyszer azért mert terelés volt, de aztán azért, mert a tervező tért le az útvonalról, mi pedig a táblákat követtük. A tervező, jelen esetben a brouter.de tudta, hogy lépcsőzni kell a kijelölt túraútvonalon, azt akarta velünk kikerültetni, de megküzdöttünk a dologgal. Természetesen rámpa könnyítette a feljutást, de a felmálházott bringák szép súllyal rendelkeznek. Litomerice azért ragadt meg az emlékeimben, mert itt egy nagy hídon keltünk át, és eltértünk kis időre az Elbától, így tudtunk keresztülmenni egy érdekes településen, a mostanra már csak részben álló csillag alakú erődítményrendszerrel egykor körbevett Terezín városkán. Innen az Ohre (a Németországban eredő Eger) folyón átkelve visszamentünk az Elba partjára. Arra emlékszem, hogy egy jó szakaszon kis forgalmú közúton vezetik az EV 7-et és sok komló ültetvényt láttunk. Mire észbe kaptam, hogy le kellett volna valamelyiket fotózni már eléggé elhagytuk, de azért lőttem pár képet visszafelé. Roudniceben fel kellett kapaszkodnunk a hídra, mert a kemping amelyet kiválasztottam az Elba túlpartján feküdt egy sporthotel kertjében. Itt szép számmal gyűltek össze bringás túrázók. Beszélgettünk egy német idősebb, igazából nagyjából velünk egykorú párral, akik mondták, hogy ők már a kicsi gyerekeikkel, akik azóta felnőttek, is így nyaraltak minden évben. A sporthotelben gyerekeket táboroztattak, hatalmas, mindennel duplán felszerelt, modern konyha tartozott a táborozókhoz és a kempingezőkhöz. Itt találkoztunk először azzal, hogy Csehországban egy kissé közösségi jellege van a fürdőknek, vannak külön zuhanykabinok, de csak függöny választja el a folyosótól és célszerű a kabinon kívül lepakolni, ha nem akarja az ember, hogy mindene vizes legyen. Egyedül itt mondták, hogy toljuk be egy tárolóba a bringákat, amelyhez kaptunk kulcsot is. Mindenki betette, egyedül a német pár nem akikkel összeismerkedtünk, de szerencsére reggelre is ott állt a gépük ahová letették.
gpx
Roudnice nad Labem - Prága / 79,5 km / 327 m
Az Elba partján folytattuk utunkat, de aztán Melníknél az EV 7 jelzés és mi is eltértünk a folyó melletti túraútvonalról Prága felé tartva. Melník után először egy hajócsatorna szép régi zsilipén keltünk át, majd hamarosan a Moldva (Vltava) mentén tekertünk. Mindkét vízfolyás Melník mellett ömlik az Elbába. Változatos volt a terep, többször tekertünk erdőben, volt, hogy a sziklák és a Moldva közé szorult az erdei ösvényen kijelölt hullámzó út, ott örültem, hogy nem jöttek szembe, de nagyrészt aszfaltos úton tekertünk. Egyszer csak elkanyarodott a jelzés a parttól és Prágát már emelkedőkön keresztül közelítettük meg. Túl sok fotó nem készült ezen a napon, mert az előrejelzés szerint nagy vihart vártunk jelentős mennyiségű csapadékkal, ezért próbáltunk igyekezni, hogy a vihar előtt fel tudjuk verni a sátrunkat. Prága szélén nagyon sok kemping található egymás mellett, egy hatalmas és több kisebb magánházaknál, az egyik kisebbe tértünk be. Jött a vihar, de szerencsére nem olyan hatalmas mint amit Drezdában átéltünk, és már fedél volt a fejünk felett.
gpx
Prága / 25,3 km / 112 m
Prágában már jártunk együtt 20 évvel ezelőtt, sőt egy kicsivel több idő is eltelt mert az tavaszra esett. Akkor három napot töltöttünk e gyönyörű városban. Úgy gondoltuk, hogy kár lenne kihagyni, és az EV útvonal is erre vezetett, bár maradhattunk volna az Elba mentén is, mert másnap egy idő után ismét rátértünk. Iszonyú sok turista járta a belvárosi utcákat, így mi is sok helyen toltuk a bringát, de nem csak a sok gyalogos miatt, hanem így lehetett rendesen nézelődni. Nem sokat változott a város, akkor is nagyon tetszett és most is, bár 20 évvel idősebben már-már egy kicsit soknak éreztem, túl cifrának, de az biztos hogy nagyon rendben tartják, nem láttunk lepukkant részeket. Még a házak cikornyásabb díszítő festése is ugyanaz maradt, látszik, hogy figyelnek rá, és alkalomadtán felfrissítik. Ami más lett, hogy néhány helyen fizetőssé vált a belépés, ahol korábban szabad volt a bejárás. Finomakat ettünk, ebédeltünk, fagyiztunk, nézelődtünk, jó kis pihenős nap volt, távot nem nagyon gyűjtöttünk, élményeket annál inkább. Délután, amikor már a kemping biztonságában voltunk ismét esett az eső, de minket nem zavart. Jó nagy, két oldalán nyitott de fedett konyhája, étkezője volt a helynek, amely a társalgó szerepét is betöltötte.
gpx
Prága - Kutná Hora / 96,6 km / 454 m
Prágában még hosszan tekertünk, a haladási irányunkban nyúlik ki legjobban a város területe. Nem sokkal az indulásunk után átváltottunk az EV 4 jelölésére, a cseh fővárosban keresztezi egymást a két nemzetközi túraútvonal. Sok bringás hídon keltünk át, de ez így volt az egész országban, általában a csomópontok, forgalmasabb utak vagy vízfolyások felett vezettek át, csak néhányat fotóztam le. A 27. kilométer környékén elértük az Elbát, valójában Prága határától csak nyolc kilométert tettünk meg a folyóig. Ismét a helyi 2-es jelölésen tekertünk az Elba menti túraútvonalon.
Ennek egy kis szakaszán tapasztaltuk, az Ev 4 és a 2-es közös részén, hogy nem mindenhol oldották meg igazán a közlekedést a kerekezőknek, másfél kilométeren keresztül egy nyomvonalnyi, U alakban kijárt kis ösvényen tekertünk, ahol sikerült egy nagyot tanyáznom, mert nézelődés közben nem figyeltem a kerék elé. Nem lett semmi bajom, csak pár kék foltot szereztem, nem is említettem volna meg, ha ezen az úton nem ez lett volna már a második esésem. Pár nappal korábban egy éles kanyarodás közben zúgtam el betonon, de ott is csak pár foltot szereztem. Az rendben is lett volna, általában minden nyaraláskor becsúszik nekem egy ilyen váratlan esemény, általában a tenyerem ütközik le először, így nagy becsben tartom a bringáskesztyűt. Volt hogy csak a bringa esett ki alólam, de sikerült átlépnem a vázat, volt, hogy lefelé menet a murvás lejtőn nekidőltem a mohás kőfalnak és egy kissé lezúztam a mohát, ezt inkább a pólóm sínylette meg, de voltak már rendes eséseim is. Franciaországban még vérzett is a térdem és kiszakadt a nadrágom, de szerencsére soha nem lett olyan bajom, hogy ne tudjak továbbtekerni, vagy hogy fájdalmat okozott volna a kerékpározás. András egyszer azt mondta, hogy egy bringás átlagban 7000 kilométerenként esik egyet. Ez így rendben is volt eddig, mert mostanra már nagyjából ennyit tekerek évente. Viszont ezt a második esést túlzásnak éreztem, bár András szerint még ketten együtt az átlagnál jobbak vagyunk, mert ő már hosszú évek óta nem találkozott a földdel a talpán kívül. Azért jövőre igyekszem kihagyni az élményt, hogy az egyéni átlagom is rendben legyen.
Kolín városkánál búcsúztunk el végleg az Elbától és jöttek ismét a lankák. Az időjárás szinte egész nap borúsra hajlott, néha esett is, volt, hogy behúzódtunk védett részre, de alapvetően kellemes volt az utolsó kilométerekig. Az előrejelzés szerint is vihar volt várható délután és érzékeltük is, hogy felhősödik, felerősödött a szél, gondoltuk jó lenne megúszni, mert már nincs messze a kemping. Az utolsó pár száz métert már esőben tettük meg, ráadásul a város határában az EV 4 meredeken lejtett egy kimosott, göröngyös földúton, de szerencsésen leértem rajta. Viszont a kemping bejáratánál épp hogy letettük a bringákat és leszakadt az ég. Másfél órán keresztül ömlött az eső, de szerencsére mi az étterem fedett teraszán ültünk, ahová az utcáról és a kempingből is be lehetett menni. Fogyasztottunk, nézelődtünk, mert hirtelen tele lett a terasz érdekesebbnél érdekesebb fazonokkal, valamilyen gót fesztivál zajlott. Teljesen normálisan viselkedtek és udvariasak voltak velünk, többekkel egy asztalnál ültünk. A csomagjaink is kiállták a tesztelést, mert azok végig fent maradtak a bringán, verte őket a víz, de mindenünk száraz maradt. Közben kiderült, hogy a fesztivál miatt a kemping nem fogad vendégeket, mert a bulizóké a hely, de András megbeszélte velük, hogy egy sátor még biztosan elfér valahol, és belátták, hogy így van, ha minket nem zavar az esemény. Még két ajándék zsetont is kaptunk a zuhanyhoz kárpótlásul, bár igazából semmi gond nem volt, sőt később egy német családot is beengedtek és mellénk települtek. Nyilván lehetett volna szállást keresni hirtelen, sokan túráznak ilyen módon. Egyik nap beszélgettünk is egy magyar párral még Németországban, akik már Hamburgtól az Elba mentén tekertek minden nap szállást foglalva az interneten. Ők elektromos rásegítéssel nyomták, gyorsan lehagytak minket, de előtte jól kitárgyaltuk a navigálási módszereket. Nekünk a kempingezés hozzátartozik a nyaraláshoz, ilyenkor úgy érezzük, hogy végig a szabadban vagyunk, valamint a saját matracunkon és hálózsákunkban alszunk. Amíg fel bírunk kelni a földről és találunk kempinget így csináljuk. A vadkempingezést mi nem vállaljuk be, szükségünk van a szaniter rész kényelmére.
gpx
Kutná Hora - Sec / 45,2 km / 638 m
Eredetileg ez és a következő nap egybe lett volna, de aztán amikor megláttam az összes szintemelkedést ketté vettem, még belefért az időnkbe plusz egy nap. Nyilván az nagyon meghatározza a céltelepülést, hogy hol találni kempinget.
Reggel még elég borús volt az időjárás, bár úgy emlékszem tekerés közben nem esett egyszer sem, pedig az előrejelzés további csapadékot jósolt. Az indulás után láttuk csak, hogy milyen szép város Kutná Hora, ahhoz képest elég kevés fotó készült, de az emlékeimben megmaradt a látvány. Az út során látható nyomai voltak az előző napi özönvíznek, főként ahol nem aszfalton vezetett az út. Mint ahogy tegnap Kutná Horába, a következő településre, Cáslav városkába is a kertek alatt érkeztünk meg és itt is készült pár fotó. Gyönyörű lankás vidékeken mentünk át, hiába, minél több a legyűrendő szint, annál szebb a látvány is, valamit valamiért. Sec településen, a Chrudimka folyó felduzzasztásából kialakult tó partján terült el a hatalmas és zsúfolt kemping. Nem rossz értelemben volt zsúfolt, de nagy nyüzsgés fogadott, hiszen hétvégi napon érkeztünk. Inkább üdülőkomplexumnak nevezném, látszott, hogy sok telepített lakókocsi áll rajta, hétvégi házikóként a tulajdonosoknak. Elegendő kiszolgáló épülettel rendelkezett, és találtunk árusokat is a területén.
Nagyon finom, szerintem krumplistésztából készült és olajban kisütött, káposztával ízesített valamiféle kerek lepényt ettünk, mire hazaértünk elfelejtettük a nevét, pedig számunkra nagyon jópofa volt a hangzása. Sima kereséssel nem adta ki az internet, a ChatGPT árulta el miután körülírtuk neki az ételt, hogy bramborák néven vásároltuk. A Google fordítóba magyarról próbáltam a tócsnit és a lapcsenkát is cseh nyelven, de egyikre sem ezt a jellegzetes megnevezést adta. Amúgy lehetett kapni lángost is langos néven.
Délután, sőt estébe nyúlóan itt is utolért minket az esőzés, pont sétáltunk amikor rákezdett, bár ez csendesebb fajta volt.
gpx
Sec - Velké Dárko / 57,2 km / 842 m
Egész nap hullámvasútaztunk és gyönyörködtünk a változatos tájban. Hol szép kilátással rendelkező nyílt tereken, szépen megmunkált termőföldek között, hol erdőkben másztunk vagy gurultunk a kis forgalmú hegyi közutakon. Jól meg is lepődtünk amikor a békés vidéki utakról pár háznyi falvacskák után hirtelen egy kisvárosba, Trhová Kamenice településre érkeztünk. Igazából itthon megnéztem, hogy ez is csak egy üdülőfalu inkább, de az a rész amit láttunk belőle elég városias volt, az internet szerint 1020 fő a lakosainak száma. Miután elhagytuk folytatódott a korábbi életérzés, a vidéki hangulat, egészen Hlinsko városáig. Eddig összességében délkeletnek tartottunk, innen egyenesen lefelé délnek. A városból kivezető 34-es út jó forgalmas volt, egy csomó kamion ment el mellettünk, de erre jelölték az EV 4 túrautat is. Szerencsére nagyjából másfél kilométert kellett csak kibírnunk és egy Y elágazásnál barátságosabb útvonalra tértünk le. Radostín falvacskánál a helyi jelzésű kerékpárútvonalat másfelé vezették, maradt egyedül a nemzetközi jelzés. A település után még az aszfalt is elfogyott alólunk, az utolsó 4,2 kilométeren már nem kellett tartanunk gépjárművektől. Végül még a földút is átváltott egy fajárdára a lápos erdőben. Meglepően nagy volt a gyalogos és bringás forgalom, rájöttünk, hogy egy pihenő, üdülőközpont felé tartunk a természetvédelmi területen. A pallóknak egy idő után vége szakadt és ismét erdei, inkább sziklás úton tudtunk tekerni egészen a kempingig, a Sázava folyó duzzasztásával kialakított tavakhoz.
Ide írom, mert valahol már meg szerettem volna említeni, hogy szinte az összes cseh kisebb településen mentünk el mesterséges tavacskák mellett, én kacsaúsztatónak mondtam, de András szerint ezek az esetleges tűzoltáshoz kialakított víztározók. Hangulatos partjaik voltak, de úgy alakult, hogy egyet sem fotóztam le. Nyilván a képeken nagyon kis szeletkéje látszik a látványnak amelyet az egész utunk során átéltünk.
gpx
Velké Dárko - Veverská Bítyska / 85,2 km / 938 m
Ma is szép lankás és hegyvidéki tájakon tekertünk, az út hossza miatt ma gyűjtöttük a legtöbb összesített szintemelkedést, de volt egy hatalmas gurulásunk is, az összesített ereszkedés több mint 1310 méter a barométeres adatok szerint. Most mentünk először az országban nagyon rossz minőségű túraúton és rájöttünk, hogy ahol az EV jelzés magára marad, nem közös a számtalan helyi jelzésű útvonal legalább egyikével, ott gyanús dolgok jöhetnek. Lásd a tegnapi viszonylag hosszú fajárdát, bár azzal nem igazán volt bajunk, csak furcsának találtuk hosszútávú túraútvonal részeként. Miután a Zdar nad Sázavou város felett álló dombon elmentünk a csillag alaprajzú Nepomuki Szent János zarándoktemplom mellett, egy idő után elfogyott az aszfalt, amivel nincs semmi bajunk, de aztán elkezdett meredeken emelkedni, és görgős köveken, eső mosta úton tekertünk, illetve én leszálltam, mert nem akartam elzúgni. Egy darabig még voltak keresztben az úton esővíz elvezető csatornák, de aztán vagy eltömődtek, vagy nem is készültek el, onnan már tényleg elég rossz volt az út. Képes voltam visszaszaladni és lefotózni az utat, azért látszik egyik képen az én bringám is. Szerencsére nem volt túl hosszú ez a szakasz, egy kicsit több mint egy kilométer és a kilátás is gyönyörű. Azt nem értem, hogy még ezen a napon mentünk olyan részen is, hogy ettől sokkal jobb minőségű földút mellé építettek egy aszfaltos kerékpárutat, le is fotóztam. Na nem panaszkodok, mert alapvetően elégedettek voltunk a cseh viszonyokkal, és tekertünk már többször, sokfelé nehezebb terepen az EV hálózaton, aki szereti a kalandokat, azt az ilyesmi nem tántorítja el. Spóroltunk ma 14 kilométert, mert még itthon a tervezéskor levágtam egy nagy kurflit az útvonalból, a nemzetközi jelzés került egy nagyot, de azt már valószínűleg túlzásnak éreztem. Erre csak itthon jöttem rá, és csak azért, mert keresgettem, hogy pontosan hol volt az a nagyon rossz szakasz. Az útjainkat sokszor hónapokkal korábban jelölöm ki, és már nem emlékszem ilyen apróságokra, általában nem szoktam eltérni a kinézett útvonaltól, ezért útközben ez nem is tűnt fel. Mi csak követjük a GPS által mutatott lila csíkot, amit a tervezésem generált. Az EV jelzések nem túl gyakoriak, inkább a helyi számozásokat teszik ki, ezt már több országban tapasztaltuk. Amikor megérkeztünk a kempingbe, megkérdezte a recepciós srác, hogy franciák vagy olaszok vagyunk-e. Úgy látszik, hogy e két nemzet kerékpárosai a leggyakoribb vendégek. Sok külföldi vert tanyát, de többnyire lakókocsikkal, páran autó-sátor kombóval, mi voltunk az egyedüli bringások. Mióta elhagytuk az Elbát jelentősen csökkent a két keréken túrázók száma az utakon. Azért nem derült ki a belépésnél a nemzetiségünk, mert a srác mondta, hogy pakoljunk le nyugodtan, pihenjük ki magunkat, ő még sokáig itt lesz, majd később elintézzük a papírmunkát.
gpx
Veverská Bítyska - Pasohlávky / 70,3 km / 357 m
Miután elhagytuk a kempinget távolodtunk a Svratka folyótól, amelynek a partján állt. A település után nagyjából 3 kilométeren keresztül nem annyira élveztük az utat, emelkedett is, de inkább a nagy gépjármű forgalommal volt bajunk. Szerencsére a következő elágazásnál az autók többsége másfelé ment, mi pedig visszafordultunk a Svratka felé. Már előző napon is átmentünk e vízfolyás felett és egy darabig a partján is tekertünk, később csak nagy vonalakban követtük az útját, a kemping közelében találkoztunk ismét. Most megint a folyó mentén haladtunk, hol távolabb, hol közelebb hozzá egy erdős szakaszon, majd a tóvá duzzasztott részében gyönyörködtünk. Rájöttünk, hogy azért volt a kempingben annyi külföldi emberke, mert már Brno vonzáskörzetébe tartozik. Az EV 4 nem megy be a városba, a folyó mellett marad, illetve erősen fölé emelkedik, jó kis mászás várt ránk a várossal szemben. Sajnos a fáktól annyira nem volt meg a kilátás, ezért letértünk az útvonalról és betekertünk a Szent Péter és Pál székesegyház alá. Meleg is volt, másztunk már eleget, szép volt az lentről is, nem beszélve arról, hogy András tavasszal munkügyben járt Brnoban és fent a belvárosban volt a szállása, sok szép képet készített. A város alatt keresztezi egymást az észak - déli irányú EV 9, amely Gdanskból indul és Puláig tart, ez a Balti - Adria útvonal, valamint az EV 4, amelyen eddig jöttünk. A nyugat - kelet irányú EV 4 az Európa közepén útvonal, Franciaországban az Atlanti-óceán partjától elméletileg Ukrajnában ér véget, Kijevig tervezték, de az eurovelo.com oldalon nézve inkább csak a lengyel Tarnów településig biztos a kitáblázottság. Utána már csak mint tervezett útvonalat jelölik, bár mentünk mi már ilyen minősítésű ösvényeken Franciaországban az EV 3-on. Szóval a lényeg, hogy Csehországban mindkét útvonal járható és rá is tértünk az EV 9-re a Svratka partján.
Kisebb kanyarokkal délnek tartottunk a Dyje folyó duzzasztásából létrejött hatalmas tórendszerig, ennek partján áll az elképesztően nagy méretű kemping, ami inkább egy üdülőkomplexumnak mondható. Már messziről láttuk a tavak fölé magasodó Devin in Moravia hegyet, amelyet több előtérrel is megörökítettünk. A bal szélső csúcsán egy nagy vár áll, de a képeken nagyon apró. A Svratka folyó is a közelben ömlik bele az egyik tóba.
gpx
Pasohlávky - Kislévárd (Malé Leváre) / 89,4 km / 467 m
Izgalmas nap volt, megint nemzetközi útvonalat váltottunk és három országban is tekertünk. Az EV 9-en folytattuk indulás után még mindig a Dyje tavai mellett, majd átkeltünk a folyón és gyönyörű lankák között az osztrák határ felé vettük az irányt. Nagyon sokáig tekertünk a határvidéken a cseh oldalon. Mikulov közelében pillantottuk meg először az EV 13-as jelzést, amely a Vasfüggöny útvonal, a volt szocialista és nyugati országok határainak vonalát követi kanyarogva, hol az egyik, hol a másik régióba átlépve. Egy szakaszon közös nyomvonalon futott a két jelzés, de aztán rátértünk az EV 13-ra még cseh területen. Volt, hogy egyéb jelzéseken rövidítettünk, vagy letértünk ha épp vásárolni szerettünk volna. Az EV 13 sok helyen volt murvás vagy sima földút, de megküzdöttünk mindennel, főleg, hogy a táj, a kilátás kárpótolt minden nehézségért. Közúton léptünk át Ausztriába, egy darabig még követtük a jelzést, de már előző nap este megbeszéltük, hogy rövidítünk a határ mellett futó 49-es közút felé. A Garmin Connect az egyik program amelyet intenzíven használok a telefonomon is, még este nézegettem rajta a tervet amit oda szoktam feltölteni, majd onnan küldöm tovább a GPS-re. A program tudja, hogy kerékpárra terveztem és mutatja a tervnél, hogy a környéken merrefelé teker sok felhasználó, így jött az ötlet a valószínűleg gyér forgalmú közútra. Teljesen rendben is volt a menet, Hohenau an der March településen tértünk rá ismét az EV 13 jelzésre. A névben a March a Morva folyó osztrák neve. Innen a Szlovák határ felé tekertünk, közben megálltunk egy kilátónál ahonnan vízimadarakat lehetett volna fotózni, ha van nálam rendes gép és megfelelő objektív, mert a telefonom nem igazán alkalmas erre. A kis határátkelőnél még ellenőrizték is az autósokat, mi simán áttekertünk, nézegettem kérdő pillantásokkal a határőr felé, de ő egyáltalán nem viszonozta az érdeklődést. A folyón átkelve már Szlovákiában jártunk. A Morva (Morava) határfolyó egy szakaszon Csehország és Szlovákia között és a Dunába torkolásáig Ausztria és Szlovákia között. A hídtól északra nagyjából 3 kilométer távolságra a három ország határának találkozása is a folyóra esik. Ezen a napon már a Morvával párhuzamosan haladtunk délnek a túraútvonalon, amely minősége nem tökéletes, de mi még jónak éreztük, régi határőrút lehetett. Kislévárd után, mely település templomtornyának egész különleges a formája, de csak messzebbről láttuk, így nem örökítettem meg, szóval a település után a szebb napokat látott elég nagy területű Rudava kempingben vertünk sátrat. Itt viszont több bringás túrázóval találkoztunk és lakókocsival is pihentek jó páran.
Még ami nagy élmény volt ezen a napon, hogy ilyen erős, kitartó hátszélben talán még nem is tekertünk. Nagyon élveztük, elég sokat küszködtünk az egész túrán szembe fújó szelekkel.
gpx
Kislévárd (Malé Leváre) - Pozsony - Dunacsún (Cunovo) / 84,4 km / 163 m
Ettől az útvonaltól kicsit tartottam, este a Garmin Connecten nézegetve a semmiben ment a kijelölt nyom, gondoltam bizonyára rengeteg földút lesz benne. Kellemes csalódás ért, ha nem is a legszuperebb kerékpárúton tekertünk, de nagyrészt aszfalton. Ahol a gátra vitték, csak ott volt sóderes de az is eléggé tömörödött már. Néha a gyökerek nyomták fel, a Morva torkolatához közeledve pedig egy mélyebb részen kissé iszapos volt pár száz méteren, de alapvetően nekünk rendben volt minden. Találkoztunk egy magyar társasággal egy pihenőhelyen, ők elégedetlenkedtek, de szerintem aki bringával megy túrázni annak számítania kell mindenféle útviszonyra és ez tényleg rendben volt kisebb hibákkal. Nekem az is tetszett, hogy a torkolatig a pár kis település kivételével a természetben tekertünk, nem futott a közelben autóút. Mivel az EV 13 jelzésen mentünk, a határ vagyis a Morva vonalát követtük a szlovák oldalon egészen a Dunába ömléséig. Még a Morva menti részről annyit jegyeznék meg, hogy két helyen is vitt át kerékpáros híd Ausztriába, valamint a Vasfüggöny útvonal teljesíthető lett volna az osztrák oldalon is, de ha már az egész túrán jellemzően volt szocialista országok területein tekertünk ezt a vonalat folytattuk. A Dunához érve elég látványos volt a két különböző színű víz találkozása, a Morva sokkal tisztábbnak tűnt. A torkolat azért is népszerű hely, mert egy hatalmas sziklatömb tetején áll Dévény vára, amely látogatható, de mi csak egy fagyival kedveskedtünk magunknak, majd mentünk tovább Pozsony felé már a Duna mentén. Az EV 13 a szlovák főváros első hídján elkanyarodik, de mi maradtunk a Duna bal partján, mert a másik oldalon már tekertünk évekkel ezelőtt. Az Öreg hídon (Stary most) keltünk át és egy kis vásárlás után hamarosan az EV 6 útvonalán haladtunk. Ez a rész ismerős volt, ugyanott vertük fel a sátrat mint hat évvel ezelőtt, bár azóta felújították a szigeten fekvő kempinget és a duzzasztómű hídját is. A kemping, amely elképesztően olcsó volt a 9 Euróval, a vízi sportok szerelmeseinek is nagyszerű hely a kialakított rafting pályával, de bármilyen evezős sportot lehet űzni. Aki nem szeret sátorozni, lehet faházakat is bérelni, valamint szálloda is található a területen. Mindenki által használható medence, strandröplabdapálya, büfé, étterem teszi még élvezetesebbé az itt tartózkodást. Nagyon kellemesen pihengetve, az étterem teraszán sörözve töltöttük el az utolsó esténket.
gpx
Dunacsún (Cunovo) - Győr / 65,2 km / 43 m
Ez a nap már leginkább a közlekedésről szólt, talán 20 kilométernyi szakaszt tartalmazott ahol még nem tekertünk. Évekkel ezelőtt a szlovák oldalon mentünk hazafelé egészen Komáromig, viszont Mosonmagyaróvár és Győr között már többször tekertünk a szigetközi kerékpárúton. A cunovói erőmű hídján való átkeléstől Mosonmagyaróvár városközpontig számoltam azt a részt, ami két keréken volt újdonság. Mosonmagyaróváron a várnál letértünk az EV 6-ról és meglátogattuk anyut, nekem ez a szülővárosom, itt nőttem fel. Csak Bezenye után szóltunk neki, nem tudott róla, hogy ma találkozunk. Megkértük, hogy majd jöjjön le, mert a felmálházott bringákat nem szerettük volna magára hagyni, csak, hogy lásson minket felszereléssel is, és kicsit megölelgessük egymást mielőtt továbbindultunk volna Győrbe a vasútállomásra. Persze az első mondata az volt, hogy miért nem szóltunk korábban, sütött volna nekünk valamit, mi pedig pont ezért nem tudattuk vele, mert nem szerettük volna terhelni. Édesanyám nagy tehetséggel tudja etetni a családtagjait. Egyszer amikor szintén málhás útra indultunk, a Zürichbe tartó vonaton ültünk, képes volt kijönni az állomásra, és az éppen csak megálló vonatra feladni két kilónyi édességet. Úgy kellett szétosztanunk a vonaton ülő többi bringás között és mi is híztunk egy kicsit még a túra megkezdése előtt. Most azért döntöttünk Győr mellett, mert Mosonmagyaróvárról mindenképp át kellett volna ott szállni, valamint még ki szerettük volna használni a napot bringázásra. Győrben általában az 1-es vágányról indul a Budapestre tartó alacsony padlós személyvonat, könnyű felszállni a megrakott kerékpárokkal is. Ha valakinek megfordul a fejében, hogy úgy lett volna stílusos az út, hogy mind a négy főváros meglegyen, hát igen, de egyrészt még a szabadságból fennmaradó két nap jól jött Surányban a kertet rendezni Andrásnak, másrészt Győr és Budapest között már letekertük az utat máskor. Mi így terveztük és nagyon elégedettek vagyunk az egész túrával, ismét sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak.
gpx
bottom of page