A kerékpározás mindig jelen volt életemben, egy kisvárosban, Mosonmagyaróváron nőttem fel, ahol természetes volt, hogy az emberek biciklivel  járnak dolgozni, bevásárolni vagy ha csak el akarnak jutni egyik helyről a másikba.

Édesapám elég sokáig, (évekig) küzdött velem amíg megtanította a biztonságos használatát, és nagyon hálás vagyok neki, hogy nem adta fel.

​

Korábban főként közlekedési eszközként tekintettem a járgányomra, de természetesen voltak szabadidős tekeréseim is, ezek leginkább a Székesfehérváron leélt éveimre jellemzőek, ahol barátokkal, fiammal, néha még egyedül is nekivágtam.

Amikor 2000-ben Budapestre költöztem eléggé visszaesett a dolog, elijesztettek a fővárosi viszonyok. amelyek azóta szép lassan, de javultak és én is bátrabb lettem. A párom nagy bringás volt már amikor megismerkedtünk 1999-ben. Néha tekertünk a gyerekeinkkel a környéken, de ő olyan nagy hegyi túrákat tett legszívesebben, amelyekről én akkoriban nem is álmodtam. Általában Csepelről Pilisbe vagy Visegrádi-hegységbe vagy a Budai-hegyek között voltak ezek a tekerései. Mivel minden második hétvégén dolgoztam, nyugodtan megtehette, a közös hétvégeken pedig gyalogtúráztunk.

​

Egy évben nekifogtam, hogy biciklivel járok dolgozni, persze ez a táv többszöröse a volt székesfehérvári munkába járásomnak, és a kihagyott idő miatt elég sokszor bedurrant közben a térdem, így aztán évekig hanyagoltam, csak itthon görgőn terhelve tekertem olykor.

2010-ben születésnapomra kaptam egy sportos kinézetű elektromos rásegítésű kerékpárt, amellyel újból elkezdtem a nyári hónapokban közlekedni. Nem is nagyon lehetett észrevenni, hogy nem teljesen önerőből haladok mert én állandóan tekertem, viszont a motor jól rásegített, például az M0-ás hídjára felhajtani és olyan gyors voltam vele úgy általában mint egy menő bringás.

Négy éven keresztül használtam rendszeresen az elektromos gépet, aztán belém bújt a kisördög, hogy de szívesen bringáznék szabadidőmben is mint régebben, egy hagyományos kerékpárral. Sajnos az elektromos bicajt nem tudtam úgy használni mert motor nélkül nagyon nehézkes volt, viszont a bekapcsolt motorral való állandó tekerés visszaszoktatta a térdeimet a terheléshez.

Először András összerakott nekem egy bringát régi alkatrészekből, egy darabig azt használtam, aztán megörököltem az egyik sportosabb járgányát, nagyon megszerettem, és már évek óta azzal járok és teszek meg magam számára is meglepő teljesítményeket.

Igaz, közben teljesen rám szabta, alkatrészek cserélődtek, minden beállítása a bringának az én kényelmemet szolgálja.

​

2015 nyara óta, saját GPS-em, és sportórám  van, azóta különös késztetést érzek, hogy gyűjtsem a kilométereket, így hatnak a kütyük rám is, András nagy örömére.

​

Andrásról csak annyit, hogy ő olyan szinten bringázott már amikor megismerkedtünk, hogy többször kitekert Szlovákiába a Magas-Tátrába, többször részt vett a Balaton 200 versenyen, egyszer úgy kerülte meg a Balatont, hogy Csepelről indult, körbetekerte, és hazahajtott Csepelre.

2003-ban, amikor Zemplénbe mentünk nyaralni társasággal, több autóval, András hajnalban indult, a Mátrán és a Bükkön keresztül tekerve ért oda késő délután. Többször előfordult, hogy én kocsival mentem Mosonmagyaróvárra szüleimhez, vagy a húgomékhoz a Bakonyba, és András, aki ilyenkor hajnalban indult kerékpárral,  előbb odaért mint én, akik ismernek, ők ezen nem csodálkoznak annyira.

Itt említeném meg, hogy András hatszor lefutotta a maratoni távot, többször átúszta a Balatont, részt vett tájékozódási futásokon, rengeteg teljesítménytúrán, megcsinálta a féltávú Ironman triatlon versenyt, és ne hagyjam ki az alapokat, kisgyerekkorától az egyetemig kajakozott, hajnalban, délutánonként edzésre járt, amit telente gyakran hármashatár-hegyi futások helyettesítettek.

​

Akik ismerik Andrást, vagy csak képeken látták, tudhatják, hogy nem a legsportosabb alkatú ember a világon, de ő azt vallja, hogy amit el akarunk érni, azért tenni kell, nem kifogásokat keresni. Ez nem csak a sport teljesítményeire jellemző, hanem az egész életvitelére, és a szellemi tevékenységére is. Állandóan tanul, hol autodidakta módon, hol tanfolyamon. Ennek az eredménye, hogy sok innovatív ötlettel áll elő mindenféle téren.

Szóval, egy ilyen férfi, akivel ráadásul még szeretjük is egymást, nagyon inspirálóan hat rám is.