top of page
lelkes természetjárók
Alpok - Adria kerékpártúra
2021 nyár
A gpx -re kattintás a letölthető útvonalhoz és az interaktív térképhez vezet
Összefoglaló térkép és album / Alpok - Adria / 758,8 km / 4585 m
Ausztria: Salzburg - Sankt Johann in Pongau - Bad Gastein - Böckstein - Mallnitz - Möllbrücke - Spittal an der Drau - Villach - Maglern, határátkelés - Olaszország: Tarvisio - Pontebba - Venzone - Gemona del Friuli - Udine - Grado - Isonzo torkolatvidéke - vissza Villachig
fotó&térkép Leírás a lap alján
Salzburgi esti tekergés / 18,4 km / + 14,4 km délelőtt Keletihez
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Salzburg - Sankt Johann im Pongau / 77 km / 575 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Sankt Johann im Pongau - Kötschachdorf / 35,7 km / 554 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Kötschachdorf - Ziebl / 72,8 km / 816 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Ziebl - Tarvisio/Camporosso / 73,8 km / 581 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Tarvisio/Camporosso - Udine / 104 km / 398 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Udine - Grado / 59,8 km / 43 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Grado - Grado, tekergés az Isonzo torkolatvidékén / 73,4 km / 114 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Grado - Gemona del Friuli / 111,4 km / 519 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Gemona del Friuli - Villach / 100,4 km / 814 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Villach / 4 km + séta / + 13,6 km Kelenföld - Csepel
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Alpok - Adria / 758,8 km / 2021-07-09 - 19 / Minden napra térképes kollázs és egy átfogó térkép a teljes útról
Egy irányban ez a kitáblázott útvonal hivatalosan 415 km. Az Alpok északi lábánál fekvő Salzburgból indul és az Adrián fekvő szigeten ér véget Grado városában, amelyhez egy mesterséges gáton lehet betekerni. Tartalmaz aszfaltos és burkolat nélküli kerékpárutakat, bringasávval rendelkező és kisebb forgalmú közutakat, mezőgazdasági burkolatlan utakat, de szinte végig nagyon jó minőségű terepen gördülnek a gumik. Az első 110 km-re esnek a húzósabb szakaszok, miután Böcksteinnél vonattal átkeltünk az alagúton már az emelkedők is kevésbé meredekek, vagy csak rövidebb kaptatókon kell feljutni. A táj végig fantasztikus látványt nyújt, és én vagyok rá az élő példa, hogy nem csak ifjú titánok tudják megtenni ezt a túrát hagyományos bringával, bár tényleg rengetegen teljesítették a távot elektromos rásegítéssel. Az emelkedőknél egy kicsit irigyeltem őket, de utólag már nagyon büszke vagyok a teljesítményemre még akkor is, ha a legmeredekebb részeken András a hátára vette a nagy kék zsákomat amelyben a kempingezős kellékeimet szállítottam. A célba érkezés után még elmentünk a tengerparton az Isonzo, (szlovén nevén Soca) torkolatvidékéhez, már többször jártunk Szlovéniában a forrásánál, majd visszatekertünk Villachig. Néhol a kempingek, a bevásárlások, a városnézések kitérői növelték a megtett kilométerek számát.
Salzburgi esti tekergés / 18,4 km / + 14,4 km délelőtt Keletihez / napi képek
Egy pénteki napon keltünk útra, esős időben tekertünk el a Keleti pályaudvarhoz, de késő délután Salzburgban szépen sütött a nap. Már többször jártunk a városban, persze kihagyhatatlan volt, hogy egy kemping keresése és letáborozás után ne menjünk be a belvárosba. A két Salzburgi menetet egybefűztem, a délelőtti pestit is számon tartom, de a gpx fájl természetesen az osztrák városba irányít.
gpx
Salzburg - Sankt Johann im Pongau / 77 km / 575 m / napi képek
A városból a Salzach folyó mentén értünk ki. Halleint gyorsan elértük, de különösebben nem néztünk körül, már jártunk más alkalommal a településen és híres sóbányájában. Hamarosan szép alpesi tájakon tekertünk és jöttek a kaptatók is. Egészen közel tekertünk el a Németország területén fekvő Berchtesgaden hegyeihez és a természetvédelmi parkhoz, ahol korábban kétszer is nyaraltunk. Volt, hogy az út meredek hegyoldalak között szurdokszerű völgyben vitt, volt, hogy kiszélesedett a táj, de természetesen mindvégig gyönyörű hegyvonulatok között haladtunk. Az aznapi kilométer adag véletlenül alakult így, mentünk békésen, amikor tereléssel találkoztunk, de nagyon meredek részekre vitt, és kikerülte azt a helyet ahol kinéztük a kempinget, így visszafordultunk és egy pár kilométerrel korábban látott táborban vertük fel a sátrunkat. Természetesen a tábla a két terelési útvonallal már korábbi helyen is kint volt, de nem figyeltünk fel rá. A kempingtől a könnyebb útnak jelzett terelést is elértük. Ezen a napon a középső kaptató előtt András felvette a hátára a nagy kék zsákomat amelyben a kempingezés kellékeit hordom, a másik kettő meredekebb szakaszra teljes málhával tekertem fel.
gpx
Sankt Johann im Pongau - Kötschachdorf / 35,7 km / 554 m / napi képek
Már éjszaka elkezdett esni az eső, szinte egész napra ez az időjárás volt jellemző különböző intenzitással és kisebb kihagyásokkal. Gyönyörű, csillogó zöld alpesi tájakon tekertünk, sokkal kevesebb bringással találkoztunk mint előző napon. Sajnos fotó is kevesebb készült, még az esőmentes időben is fent volt a kormánytáskánkon az esővédő, ami annyira szorosan illeszkedett, hogy nagy macerával járt leszedni. Az első kilométereket kivéve András átvette a nagy kék zsákomat. A jelzés felvitt a hegyek oldalába, hullámvasútként követve a tájat, de egyszer-kétszer láttuk fentről, hogy az élelmesebbek lent maradtak a völgy aljában futó, egyenletesebben emelkedő főútvonalon. A táv rövidre alakult, ez nyilván az időjárásnak köszönhető nagyrészt. Még mindig esett, amikor megláttunk az út mellett egy kemping táblát Bad Hofgastein és Bad Gastein között. András megnézte, hogy hol van a legközelebbi szálláslehetőség és mi vár ránk az úton szint szempontjából. Pont a leghosszabb meredek szakasz előtt álltunk, így úgy döntöttünk, hogy annak majd másnap reggel vágunk neki. Jól tettük, mert nagyon kellemes kempingben találtuk magunkat, amelynek az alpesi ház stílusában épült kiszolgáló egységében még egy klubszoba is helyet kapott, így az időjárás ellenére is jól ki tudtuk pihenni magunkat.
gpx
Kötschachdorf - Ziebl / 72,8 km / 816 m / napi képek
Az időjárás kedvezően alakult, a legmeredekebb szakasz tényleg hamar következett, Bad Gastein gyönyörű hegyi üdülővároskában kapaszkodtunk felfelé, de a sok látnivaló miatt, amelybe beletartozik a 340 méter szintkülönbségű Gasteini-vízesés is, sokszor megálltunk nézelődni, így nem volt annyira megterhelő. A települést elhagyva már nem volt vészes az út a Böckstein vasútállomásig, ahonnan mint egy kompjárattal kell átkelni vonattal az igazán magas csúcsok alatt az autósoknak és a kerékpárosoknak is. A nagyjából 1200 méter magasan található átkelőig ismét András vitte a nagy kék zsákomat. Mallnitz után, ahová a vonatjárat megérkezett, nagy gurulás következett, majd először a Möll utána pedig a Dráva partján tekertünk, illetve a mi jelzésünk olykor felvitt a hegyek lábainak közelébe, hogy érezzük, hogy az Alpokban tekerünk. Spittal an der Draunál láttunk kempinget, de úgy döntöttünk továbbmegyünk, hogy haladjunk is. Így alakult, hogy azon a ponton ahol a gps-en táborhelyet kerestünk, találtunk egyet nem közvetlenül az út mellett, de a közelében. Persze a folyótól eltávolodva mindenfelé emelkedett, így egy jó kis kapaszkodóval zártuk a napot egy gyönyörű fekvésű kempingben Ziebl településen.
gpx
Ziebl - Tarvisio/Camporosso / 73,8 km / 581 m / napi képek
A kempingből legurulva folytattuk az utunkat a Dráva mentén. Villach egyik határában feltankoltunk az ebédre gondolva, a másik határában egy érdekes bringás hídon keltünk át a folyó túloldalára, majd a fő irányvonalunkat megváltoztatva a vadregényes Gail folyó partján tekertünk. Amikor ezen a vízfolyáson is átkeltünk, az eddigiekhez képest kevésbé kalandos rész következett az olasz határig. Gyakorlatilag egy főútvonal melletti aszfaltos kerékpárúton tekertünk, a hegyeket persze láttuk, de itt kiszélesedett a völgy amelybe érkeztünk. Olaszországba átlépve az első pár kilométeren lemondtunk a jelzés követéséről, annyira meredek földút vitt be az erdőbe. Amíg lehetett a kerékpársávval ellátott főúton maradtunk, de egy alagút előtt fel kellett mennünk a jelzett útra, és nemsokára a már nem működő Millenniumi vasútvonal nyomvonalához érkeztünk, amelyre egy pazar kerékpárutat építettek. 2013-ban nyitottak meg a kerekezők előtt Alpok-Adria túraútként, ehhez csatlakoztak később az osztrákok Salzburgtól indítva a bringás kalandot. Tarvisio után beborult az idő, gyülekeztek az esőfelhők, de nem találtunk a környéken kempinget, így a Tarvisiohoz tartozó Camporossoban kivettünk egy szobát. Mire felcipekedtünk már zuhogott is.
gpx
Tarvisio/Camporosso - Udine / 104 km / 398 m / napi képek
Reggel még csapadékos időre ébredtünk, de nagyon reménykedtem benne, hogy kiderül, mert ennek a szakasznak egy részével ünnepeltük öt évvel korábban az ötvenedik születésnapomat, és akkor szinte végig esett az eső. Óhajom meghallgatásra talált, és szárazon gurultunk végig az egész út talán legkönnyebb és legérdekesebb részén, ahol láthatóak a volt állomások hol romos, hol felújított épületei, rengeteg alagúton, viadukton keltünk át, és lejtmenetben haladtunk a Fella folyó völgyét követő úton. Azóta is, hogy itt jártunk, sok újabb alagutat adtak át, a leghosszabb majdnem egy kilométer. Még nincs teljesen készen, nagyjából 45 km hosszú a jelenleg járható vasúti nyomvonal, de láttuk, hogy dolgoznak további részek megtisztításán is. Egy szakaszon Pontebba városába bevisz az útvonal, az új vasutat csak így lehetett elkerülni, de aztán ismét visszakerül a volt vasúti nyomra a jelzés. Mint megtudtuk a camporossoi szálláshelyünktől 33 kilométernyire lett volna lehetőség a sátrat felverni egy népszerű bringás pihenőhelyen Chiusaforte megállóban, akár szobát is kaptunk volna a volt állomás épületében, de ez nem hivatalos kemping, nem is jelölte a térkép, meg amúgy is zuhogott előző nap az eső, de megjegyeztük, hátha visszafelé jól jön. Amikor elértük a kerékpárút végét, a jelzés levitt a főútra, de mi egy vélhetően helyi emberkét követve, aki rutinosan ráhajtott a gazos területen egy kijárt ösvényre, még jó pár kilométeren keresztül elkerültük az autóforgalmat. Ezután helyes városkákon, és általában kis forgalmú utakon jártunk, kiemelném Venzonet amely nagyon hangulatos hely. Közben láttuk, hogy Gemonában van rendes kemping, ezt az információt is elraktároztuk. Buja után, amely egy város, nagyon kacskaringóssá vált a jelzés vonalvezetése, és dombos részeken jártunk, de Udine felé közeledve kisimult a táj. Udinében sincs kemping, de kifigyeltük, hogy az út mellett több helyen van Bed & Bike kiírással szálláslehetőség, végül egy ilyen helyen aludtunk. Nagyon kellemes élmény volt, a házigazdák sörrel kínáltak, megkérdezték hol vacsorázunk, és miután mondtuk, hogy bevásároltunk magunknak, megterítettek nekünk egy asztalt, hűtött vízzel. Másnap reggel egy centtel sem fogadtak el többet mint ami a szoba ára volt, és nagyon finom reggelit kaptunk, sőt még magyarázták, hogy hol tudunk a felesleges kacskaringókból levágni.
gpx
Udine - Grado / 59,8 km / 43 m / napi képek
A cél előtti utolsó napunk nagyon nyugisan telt, követtük a jelzést, tényleg kanyargott, de inkább rajta maradtunk. Útközben a legkülönlegesebb rész Palmanova a csillag alakú város, amelybe a várfalon keresztül három kapun lehet bejutni, ebből kettőt megjártunk, közben megcsodáltuk a hatalmas hatszög alakú főterét. A másik különleges szakasz az Adria partjától Grado szigetéig vezető négy kilométer hosszú mesterséges földsáv, amelyen autó és kerékpáros úton lehet eljutni Grado városába. Itt nézelődtünk, finom fagyit ettünk, majd a közeli Grado Pineta település Al Bosco kempingjében vertük fel a sátrat, és a hozzá tartozó tengerparti strandon fürödtünk és pihentünk. A környéken rengeteg a kemping, itt is ugyanaz a helyzet mint nálunk, hogy a kiemelt üdülőhelyeken tömörülnek. A tengerpart nagyon sekély, lassan mélyül, és kissé zavaros. Be lehetett gyalogolni a vízben egy hosszú fából készült építményhez, amelynek végében már le lehetett jutni a mélyebb részre, akár ugrani, akár létrán lemászni. Ami érdekes volt, hogy a hangulatos kemping területén rengeteg szúnyog zaklatott minket, de pár száz méterrel odébb a tengerparon már nem találkoztunk velük.
gpx
Grado - Grado, tekergés az Isonzo torkolatvidékén / 73,4 km / 114 m / napi képek
Még útközben gondolkoztunk, hogy Gradoból elmenjünk-e Velencébe, igaz, az csak egy irányban lett volna nagyjából 180 kilométer, a sok öböl és lápos rész miatt nagyon kanyarog a bringaút. Végül úgy gondoltuk, hogy kihagyjuk, Velencében már többször jártunk együtt is és külön-külön is, és lehet, hogy egyszer még tekerünk az EV 8-as úton, a Mediterrán útvonalon, amelynek egy kicsi szakaszán jártunk e napon. Kevésbé vonzott a népszerű üdülőterületeken áthaladó (Bibione, Jesolo) útirány, mint az Isonzo torkolata felé vezető, annál is inkább, mert már kétszer is jártunk a nagyon vadregényes forrásánál Szlovéniában a Júlia-Alpokban, de ott Soca a folyó neve. Ekkor még nem tudtuk, hogy a teljes utunk másképp alakul majd mint elterveztük, korábban ért véget. Villachból még eltekertünk volna nyugat felé a Dráva forrásáig és a folyó mellett vissza a Horvátországban található Varasdig, onnan pedig Nagykanizsára. Az is szempont volt a választásnál, hogy ha Velence, akkor Villachból már valószínűleg csak a hazafelé tartó irányra lesz időnk. (Egy fogászati probléma miatt siettünk haza végül idő előtt). Nagyon jól döntöttünk, tetszett amit láttunk, érdekes volt a folyó és a tenger találkozása, sok vízimadárral, nádas és nyíltabb területekkel. Az öböl túlpartján terül el Triest, nagyjából 37 km lett volna még a bringával, de visszafordultunk, mert az időjárás is esősre váltott, és nem is tűztük ki célnak. Estefelé megint a tengerparton pihentünk de már napsütésben.
gpx
Grado - Gemona del Friuli / 111,4 km / 519 m / napi képek
Itt már visszafelé mentünk, és elhatároztuk, hogy a korábban látott kemping lesz a cél, úgy számoltuk nagyjából 90 kilométerre lehet, pontosan nem tudtunk, mert korábban ezen a településen csak átmentünk. Palmanovából kifelé menet egy málhás bringás megkérdezte, hogy az Alpok-Adria úton van-e. Mondtuk neki, hogy igen, figyelje a kék-zöld táblákat, amelyeket időnként ugyan felváltanak a helyi bringásjelzések, de jól követhető. Mint kiderült, csak papíralapú térképe volt, egy füzet, amely részletes leírást és térképet tartalmazott egy-egy szakaszról, de ugye az mégsem olyan, mintha lenne egy folyamatosan látható nyomvonalad. Gyorsabban ment mint mi, de úgy alakult, hogy mindig utolértük, mert állandóan eltévedt. Végül ugyanazon a pihenőhelyen ettünk, és megkérdezte, hogy velünk tarthat-e, mert ő nagyon rosszul tájékozódik. Peternek hívják, Csehországból jött, 58 éves nagypapa és Triestből tartott Linzbe. Kiderült, hogy már nagyon sok hosszú távú bringatúrán részt vett, de mindig csoporttal, így nem volt gondja az iránytartással. Cseh mivoltához hűen, söröket cipelt magával a málhában, sőt még pálinkája is volt, ezt viccesnek találtuk. Megbeszéltük, hogy mi Gemonáig tekerünk, ami nagyjából még 60 km lehet. Aztán úgy alakult, hogy ráhúztunk egy huszast, mert nem pont azon a nyomvonalon mentünk mint odafelé. Mind a két útvonalon jelezték az Alpok-Adria utat, odafelé a táblákat követtük, visszafelé meg a letöltött nyomvonalat nézte épp András ott ahol kettéváltak a jelzések. Egy idő után gyanús lett, hogy mintha itt még nem jártunk volna, de a táblák szerint rajta voltunk a túraúton. Mindenesetre nagyon örültünk mind a hárman amikor elértünk a kempinghez ahol nagyon lazák voltak, semmi bejelentkezés, azt mondta az ügyintéző, hogy telepedjünk le ahol szimpatikus és majd reggel rendezzük. Jó sokan sátoroztak, mert más kemping nincs a környéken, de teljesen rendben volt, és az éttermében isteni olasz pizzákat vacsoráztunk. Peter veje finn, és mondta nekünk miután többször hallott minket egymással magyarul beszélni, hogy ő nem tudja megkülönböztetni a két nyelvet. Persze erről már többször hallottunk, sőt volt, hogy egy másik külföldi túrán megkérdezték, hogy finnek vagyunk-e. Miután hazaértünk, az interneten kerestem folyamatosan beszélő finn nyelvet és egyáltalán nem érzékeltem a hangzásbeli hasonlóságot, nyilván ehhez egyik nyelvet sem szabad jól ismerni.
gpx
Gemona del Friuli - Villach / 100,4 km / 814 m / napi képek
Gemonát elhagyva egy másik városkapun értük el Venzonet, amelyet ismét megcsodáltunk, majd hamarosan elértük a Millenniumi vasútvonal kerékpárutat. Tarvisiotól Venzoneig hirdetnek szervezett utakat, ha valaki könnyű de maradandó élményben szeretne részt venni, csak ajánlani tudom, akár magánszervezésben is. Mi most visszafelé mentünk, sokkal többen voltak mint az odaúton, mert ez a nap hétvégére esett. Igaz, hogy emelkedett, de szépen egyenletesen nem túl meredeken, hiszen itt vonatoknak is fel kellett tudni menni. Megszámoltuk az alagutakat, 30 rövidebb, hosszabb sziklákba vájt járaton haladtunk át. A hidakat, viaduktokat nem számoltuk, de akadt szép számmal. Pontebba városában épp valamilyen fesztivált tartottak, nagy volt a nyüzsgés. Tarvisio után jött egy rész, amit megbeszéltünk, hogy ha lehet kikerülünk, egy rövidebb, de nagyon meredek szakaszon gurultunk lefelé odaúton. András megnézte, hogy pont az autóúton lévő alagút után érünk ki, ha letérünk a jelzésekről. Igen ám, de nagy betontömbökkel volt lezárva több irányban is az a kereszteződés, de azért hárman, na jó csak a két fiú én csak fotóztam, megküzdöttünk a helyzettel. Közben jött egy málha nélküli bringás, aki simán átemelte a járgányát, szóval valószínű, hogy a helyi kerekezők is igyekeznek elkerülni azt a meredeket. Nemsokára az olasz - osztrák határhoz értünk, és mi már tudtuk, hogy innen gyakorlatilag lejt Villachig. A városban kellett az út végén még emelkedőkkel küzdenünk, hogy a Vassacher-tó partán fekvő kempinghez eljussunk. Itt megemlítem, hogy a kétszer is bejárt Tarvisio - Venzone szakasz fotóit betettem egy albumba is, a Kerékpározás/Olaszország oldalról lehet elérni, valamint ott a gpx fájl a hivatalos oldalra mutat, ahonnan ez a szakasz tölthető le.
gpx
Villach / 4 km + séta / + 13,6 km Kelenföld - Csepel / napi képek
Az éjszaka erősen fájt a fogam, így András azt mondta, nincs mese innen hazamegyünk vonattal, hiszen a terveink szerint még távolodtunk volna hazánktól. A második gradoi esténken éreztem először valamit amikor egy keményebb péksüteményt rágcsáltam, de akkor hamarosan elmúlt. Gemonában a pizza megevése után kezdett fájni, már fájdalomcsillapítót is bevettem így el tudtam aludni. Villach felé tartva halványan éreztem valamit, de egyáltalán nem zavarta a bringázás élményét. Az utolsó éjszaka után, amikor már csak a harmadik fajta gyógyszer segített, igazat adtam Andrásnak, hogy most le kell mondani a folytatásról. Petert lekísértük a bringaúthoz, épp itt közös szakaszon halad az Alpok - Adria és a Dráva menti, ezen a napon amúgy is elváltak volna az útjaink, csak jó pár kilométerrel nyugatabbra. Sétáltunk egyet a belvárosban, majd amikor eljött az idő felszálltunk a Bécsbe tartó vonatra. Azért a végére maradt egy kis kellemetlenség. Most már elmondhatjuk, hogy sokat szállítottuk a bringákat vonattal, de eddig mindig minden rendben volt, mint az osztrák fővárosig most is. Még Villachban megvettük a bringás jegyet egészen Budapestig, de mint kiderült Bécstől olyanra adtak, amelyhez egyáltalán nem tartozott kerékpárszállító kocsi. A kalauz nem tudott mit tenni, csak csóválta a fejét, és azt mondta hagyjuk nyugodtan a hátsó vagonban a bringákat és üljünk le. Mindenféle rögzítés nélkül persze András nem hagyta ott, így Bécstől Kelenföldig végigállta az utat, még szerencse, hogy gyorsvonat volt, a Hortobágy EuroCity névre hallgató. Nem csak nekünk adtak ki rá kerékpárjegyet, Hegyeshalomnál, ahol átvette a magyar kalauz, hozott volna egy bringást hátra, de ugye ott már elfoglalta a helyet a mi két járgányunk, így ő egy ajtóval előrébb került. Még egy kis csavar van a történetben, ténylegesen nem ez volt az utolsó vagon, hanem egy orosz kocsi, de mondta a kalauz, azt csak húzza a szerelvény Záhonyig, nem járhatnak át. Az orosz kocsiban nem volt wifi így az orosz kalauz állandóan átjött, aztán volt, hogy utast is hozott, gondolom nagyon kellett neki az internet. Igazából sem a begyulladt foggyökerem, ami azóta kezelésen esett át, sem a hazaút második része nem rontotta el az emlékeket erről az útról, ameddig tartott nagyon élveztük. Megállapítottuk, hogy Ausztriában nagyon jó tekerni, mert baj esetén közel van, rengeteg a bringás túraútvonal, és ami nekünk még fontos, hogy sok helyen található kemping.
gpx (a sétát nem rögzítettük)
bottom of page