top of page
lelkes természetjárók
Duna - Enns - Mura mentén Ausztriában
2023 nyarán
A gpx -re kattintás a letölthető útvonalhoz és az interaktív térképhez vezet
Összefoglaló térkép és album / Tekergés Ausztriában / 1250 km / 8000 m felett
Bécs - Wachau régió - Mauthausennél komp majd fordulás az Enns folyó völgyébe - Steyr - Admont - Schladming - Flachauwinkl, Ennsradweg startpont - visszafelé, Neulassingnál letérés az Enns völgyéből - St. Michael in Obersteiermark, fordulás a Mura folyó völgyébe - Judenburg - Murau - St. Michael in Lungau - Sticklerhütte, Murradweg startpont - visszafelé Grazig a Murradwegen - Raabradweg - Szentgotthárd
fotó&térkép Leírás a lap alján
Bécs / 32,7 km / 113 m
Pályaudvar - kemping: gpx
Városi kör: gpx
fotó&térkép Leírás a lap alján
Bécs - Krems an der Donau / 88,3 km / 121 m
gpx Krems városi kör: gpx
fotó&térkép Leírás a lap alján
Krems an der Donau - Au an der Donau / 115,7 km / 282 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Au an der Donau - Grossraming / 75,5 km / 707 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Grossraming - Gstatterboden / 58,4 km / 829 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Gstatterboden - Schladming / 95,6 km / 708 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Schladming - Ennsradweg startpont - Schladming / 76,5 km / 455 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Schladming - Gaishorn am See / 90,8 km / 559 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Gaishorn am See - Fisching / 81,8 km / 539 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Fisching - Murau / 62 km / 679 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Murau - Sankt Michael in Lungau / 53,4 km / 560 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Sankt Michael in Lungau - Sticklerhütte - St Michael in L. / 54,5 km / 830 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Sankt Michael in Lungau - Unzmarkt / 82,8 km / 471 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Unzmarkt - Bruck an der Mur / 87,5 km / 522 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Bruck an der Mur - Graz / 83,1 km / 358 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Graz - Szentgotthárd / 107,7 km / 414 m
gpx fotó&térkép
Leírás a lap alján
Tekergés Ausztriában - összefoglaló / 1250 km / 7634 m / átfogó térkép a teljes útról és pár fotó
Vonattal jutottunk el Bécsbe ahonnan az újabb kalandunkat indítottuk. Két fő célt tűztünk ki, az egyik végigtekerni az Ennsradwegen, a másik, hogy elérjük a Murradweg startpontját amely 1752 tszf. méteren található, mindkét célt sikeresen teljesítettük. Bécsből az EV 6-os útvonalán jutottunk el az Enns folyó torkolatához, onnan fordultunk a hegyek felé. Mivel a Duna menti útvonalat egyszer már bejártuk a folyó kinevezett forrásától Csepelig, ahol lehetett a másik parton tekertünk. Miután elértünk az Enns menti útvonal 1020 tszf. méter környékén fekvő startpontjára visszafelé mentünk, amíg el nem értük azt a helyet ahol az EV 14-es útvonal elválik a nagyjából kilencven kilométernyi közös szakaszról és elindultunk a Mura völgye felé. Az osztrák jelzés szerint az R 15-ös útvonal köti össze az Enns és a Mura folyók völgyeit. Figyelni kell mert az EV nemzetközi útvonalak jelzései nagyon kicsik, mindenhol az osztrák számozás látható, az viszont nagyon jól, táblán és sokszor az aszfaltra is felfestve. Miután elértük a Murradweget, felfelé a folyó forrása felé tekertünk. Az utolsó kempingtől már málha nélkül jutottunk fel a Sticklerhüttéhez ahonnan a bringatúra útvonal hivatalosan indul. Miután ezt a célt is elértük visszafordultunk és Grazig továbbra is az R 2-es jelzésű Murradweget követtük, amely a korábbi leágazásunktól egyben az EV 14 útvonala is. Graz után búcsúztunk el a Murától, amelynek torkolatát láttuk egy évvel ezelőtt Őrtilosnál. Az EV 14-en érkeztünk meg Szentgotthárdra. Graztól ez a bringás nyomvonal két osztrák jelzésű útból áll össze, az utolsó nagyjából hetven kilométeren már a Rába mentin tekertünk a Raabradwegen R 11-es jelzéssel, ez Jennersdorfnál ér véget, onnan nagyobbak lettek az EV 14 táblák, de természetesen a Rába közelében maradt. Magyarországon 1,8 kilométert tetttünk meg, a szentgotthárdi vasútállomás a város szélén a határhoz közel áll.
Időjárás szempontjából ezen a túrán minden kijutott, egy szóval kifejezve változékony volt. Kaptunk meleget, viharos szembe szelet, szembe szél sokszor volt, de normálisabb erősségű is, (néha élveztünk hátszelet is), záporokat, lehűlést, az utolsó napunk kifejezetten esős volt. Mindent egybevetve szerencsésnek mondhatjuk magunkat, általában éjszaka esett. Három alkalommal kellett beöltöznöm teljes vízhatlan ruházatba, a Mura völgyében egy rövidebb szakaszra az első etapon, másodjára amikor a Sticklerhüttéhez tekertünk, ott nagyjából tszf. 1600 méter magasan kezdett zuhogni, de kánikulában szerintem nem tudtam volna megcsinálni a cél előtti utolsó 12 kilométert. Harmadjára hosszabban tartott és már Szentgotthárd felé tartottunk. Az egész túra során többször is esett napközben is, de mindig be tudtunk húzódni valahová és csak futó záporokat kaptunk el.
Ez volt az első nagy túránk, ahol mindent a terv szerint tudtunk tartani, ami annyit jelent, hogy minden út ott volt ahol a Brouter.com kerékpáros térképén bejelöltem és minden kemping üzemelt, mert kempingtől kempingig jelöltem a szakaszokat. Ausztriában a korábbi tekeréseink során is mindig ezt tapasztaltuk, viszont ezelőtt több országon át vitt az utunk.
Bécs / 32,7 km / 113 m
Kora délután érkeztünk meg az osztrák fővárosba amelyben már többször jártunk, de kerékpárral első ízben fedeztük fel. Először a pályaudvarról a kempinget kerestük meg, lepakoltuk a málháinkat és teher nélkül kerültünk egyet. Élveztük az osztrák főváros hétköznap délutáni hangulatát és a bringautak hálózatát. Nagy melegben szálltunk le a vonatról, de amikor már a városban tekertünk feltámadt a szél és olyan érzésünk volt, hogy ebből még vihar is lehet. Már nem tudok visszaemlékezni, hogy végül esett-e éjszaka, de halványan rémlik.
Pályaudvar - kemping: gpx
Városi kör: gpx
Bécs - Krems an der Donau / 88,3 km / 121 m
Ezen a szakaszon talán látványosabb a Duna másik oldalán vezető út, de kétségkívül ez a nyugodtabb tekerést nyújtó, nem is találkoztunk túl sok túrázóval. Bécs után volt egy kis erdei szakasz, de utána a gáton tekertünk sokáig, majd át kellett térnünk a túloldalra és haladtunk az öt évvel korábbi útvonalunkkal közös részen is. Itt egy helyen elterelésbe futottunk, de túl korán szerettünk volna visszatérni a bringás útvonalra, így van egy kis kitérőnk, viszont egy idő után ismét át tudtunk menni az általunk még járatlan oldalra. Egy hosszabb részen a gát melletti kisebb vízfolyás túlpartján, a térképen Sandlau néven beazonosított természeti területen, rengeteg partifecskét láttunk, a homokfalba vájt odukból repkedtek seregestől a bringaút felett is. Találkoztunk egy féllábú emberkével, aki egy elektomos rásegítésű fekvőbringával hagyott le minket, hátul egy tartóban ott álltak a mankói. Jóval később szembejött velünk, megismertük és nagy mosollyal mindhármunk arcán üdvözöltük egymást. Látszott, hogy élvezi a bringázást, tett egy nagyobb kört, bizonyára a környéken lakik. Ezen a napon egy nagyon betegnek látszó bácsit is láttunk a kempingben, aki szintén elektromos rásegítésű tricikivel tett bizonyára több napos túrát, mert csomagot is húzott maga után. A sátor körül egy kicsi összecsukható szék segítségével mozgott. Nagyon tiszteljük azokat az embereket, akik nem hagyják el magukat, hanem felveszik a harcot és a betegség mellett is sportolnak, élvezik az életet. Ha jól emlékszem ez egy meleg, szikrázóan ragyogó nap volt, talán az egyetlen. Viszont éjszaka, már éjfél után hatalmas szélvihar kerekedett, csak úgy süvített a sátor körül, a fél tábor sürgött, forgott, erősítették meg a cövekeket. Szerencsére a kemping, legalább is a sátorozós szakasz elég szélvédett helyen állt. Még estefelé miután letáboroztunk betekertünk az Óvárosba, mert idefelé egy utcán bepillantva szép tornyokat láttunk, megérte a kis út, tényleg gyönyörű Krems óvárosa.
gpx
Krems városi kör: gpx
Krems an der Donau - Au an der Donau / 115,7 km / 282 m
Egész napra jellemzően a szél volt az úr és persze szembefújt szinte már viharos erővel, így útközben azt gondoltuk, hogy képtelenség, hogy a kitűzött távot málhákkal teljesítsük. Arra jutottunk, hogy megfelezzük az utat de túl korán odaértünk az így kinézett kempinghez átvezető hídhoz. Megbeszéltük, hogy elmegyünk a következő táborhelyig, az működött is viszont a recepció zárva volt még. Várakozni nem szeretünk, így végül eltekertünk oda amit délelőtt még lehetetlennek gondoltunk. Az indulás után nem sokkal következett a Wachau régió, az osztrák Dunakanyar. Andrásnak nagyon mehetnékje volt az előttünk álló táv és az időjárás miatt, így megbeszéltük, hogy jön nekem ide egy úttal bármilyen formában, mert én sokkal több helyen megálltam volna megörökíteni a szépségeket. Persze este kiderült, hogy így volt jó, vagy nekem kellett volna tervezéskor több részre osztanom a Duna menti utat, mert ahogy felvertük a sátrat elkezdett zuhogni az eső és reggelig abba sem hagyta. A szél ellenére nagyon szép volt ez a szakasz, szívtam magamba a látottakat. A vége felé átmentünk arra az oldalra ahol már jártunk korábban, mert mindenképp komp igénybevétele szükségleltetett másnap és a Mauthausennél működő kis bringáskompról tudtuk, hogy sűrűn jár, a másik kompolási lehetőséget nem ismertük, viszont háromszor hosszabb távon tartott volna az Enns torkolatánál, ami a szemünk elé is tárult a túlpartról. Sem múltkor sem most nem láttunk arra vízi közlekedést. Azt még nem is írtam, hogy az erdősebb részeken törmelék borította az utat, a szélfújás levert sok kis gallyat, szerencsére ránk nem esett semmi. Ezt szinte az egész út során tapasztaltuk a fákkal teli szakaszokon, az osztrák Alpokra ebben az időszakban nagyon sok vihar lecsapott, sok csapadék esett.
gpx
Au an der Donau - Grossraming / 75,5 km / 707 m
Pár kilométer után már a kompnál várakoztunk. A kompkezelő megint lefényképezett minket, most csak mi utaztunk vele, de öt évvel ezelőtt is minden párnak felajánlotta a közös képet. Az átkelés után ismét pár kilométer és elkezdődött az Ennsradweg. Igazából mi a torkolata közelében, tehát a végénél voltunk, de az nézőpont kérdése hol az eleje. Befordultunk a hegyek felé, a nap végére már elég sok szintet összegyűjtöttünk, alpesi tájak között tekertünk. Az idő borongós maradt egész nap, volt, hogy cseperészett is, de sem beöltöznünk, sem megállnunk nem kellett miatta. Nagyon hamar elértünk Enns városba ahol áthajtottunk a szépséges főtéren és egy elegáns pékségben finom falatokhoz is jutottunk. Kicsivel távolabb ismét egy gyönyörű városon Steyren tekertünk át, itt már többet fotóztunk. Közben természetesen a táj szépségei is magával ragadtak minket. Egy helyen felmásztam egy kilátóként szolgáló sziklára, ahonnan elképesztő volt a látvány. Az út vége felé a tervezett nyomvonalban volt egy nagy tüske, és mivel sokszor mentünk a vasút mellett, biztosak voltunk benne, hogy ott majd egy alagút vár minket, de nem, tényleg fel kellett tekerni, viszont a látvány mindent megért. Egy nagyon egyszerű kis kemping várt minket Grossramingben, egy jól felszerel faház fedett terasszal egy bekerítetlen de rendben tartott területen, és rajtunk kívül csak egy pár vendégeskedett benne. Kifejezett recepció sem volt, reggel jöttek és a teraszon lehetett rendezni a dolgot. Ez közvetlenül az út mellett állt, lejjebb volt a lakókocsis részleg egy tó mellett. Ausztriában sokszor települnek ki nyugdíjasok nyárra egy-egy kempingbe, vagy kisgyerekes családoknak is ez a nyaralás. Ha emlékeim nem csalnak éjszaka megint esett az eső, nem csoda, hogy olyan zöld a fű arrafelé.
gpx
Grossraming - Gstatterboden / 58,4 km / 829 m
A kempinget elhagyva nagyjából 15 kilométeren keresztül kis utakon a völgy szélén, fel-felkapaszkodva a hegyek aljába vezetett a nyomvonalunk, gyönyörű tájakon, de utána egy szélesebb, az eddigiekhez képest jóval forgalmasabb autóútra tértünk. Itt András át is vette a nagy kék zsákomat, hogy gyorsabban tudjunk haladni az emelkedőkön. Fotózni is kevesebb lehetőség adódott, nem a szépségek hiánya miatt, hanem mert nem találtuk biztonságosnak az út szélén megállni. Semmi gondunk nem volt az autókkal, általában jó nagy oldaltávolságot tartottak és ki is volt táblázva, hogy kerékpáros forgalom lehetséges, mi éreztük úgy, hogy jobb nem kísérteni a sorsot. Két alagúton is áthaladtunk, a második alkalommal már annyira gyönyörű volt a táj, hogy muszáj volt fotózgatni. Valahol a két alagút között is megálltunk és meglepetésünkre egy idősebb, hetvenes pár tekert el mellettünk, felmálházva hagyományos kerékpárokkal. Egy idő után utolértük a párost, de amikor ismét fényképeztünk elhagytak minket és többet nem találkoztunk, viszont teljes elismerésünket kivívták. Az Enns menti túraútvonal nem olyan népszerű mint a Duna vagy a Mura menti, de azért találkoztunk bringásokkal, viszont az idősebb korosztály, beleértve a miénket is nagyrészt elektomos bringákkal teljesítette. Minket is megdicsértek többször is az egész út során, hogy teljesen a saját erőnkből megyünk fel csomagokkal az emelkedőkön, jól is esett az elismerés minden alkalommal. A Forstgarten kemping gyönyörű helyen feküdt, éjjel még a galaxisunkat, a Tejutat is lefotózta András annyira tiszta volt az égbolt.
gpx
Gstatterboden - Schladming / 95,6 km / 708 m
Egy darabig még a közúton tekertünk, alagút is beleesett az útvonalba, de aztán letértünk kisebb utakra, ahogy a jelzés is mutatta. A tájban és a kisebb településekben gyönyörködve tekertünk. Erre a napra hosszabb távot terveztem be, úgy változott a távolság, hogy figyeltem az útvonal kijelölésénél, hogy mennyi szintnél tartunk és persze, hogy hol található kemping. Mintha tettem volna előzőleg olyan megjegyzést, hogy nem volt több meleg nap, de ez is az volt, emlékszem, hogy többször bevizeztem a fejemet, hogy hűtsem magam. Igazából általában a borongós napok is melegek voltak, sőt éjszakánként azokon volt értelemszerűen kisebb a lehűlés, de ez a tekerés napos, meleg időben történt. Egy idő után együtt futott az útvonal az EV 14 jelzésű nemzetközivel, amely hazánkat is érinti. Akkor nem is vettem észre, annyira kicsi a jelzés a táblákon, visszafelé tudatosult bennem, hogy hol találkozott, mert annál a bringás pihenőnél is vételeztünk vizet ahol a két útvonal összeért. Szép nagy hegyek jöttek velünk szembe, aztán ahogy melléjük értünk a formájuk is változott a mi látószögünkben. Végig kis utakon vezették a nyomot, nyugodtan nézelődhettünk tekerés közben, csak a településeken kellett figyelni, de csak megszokásból, mert az autósok is nagyon figyelmesek voltak. Schladmingban az elég zsúfolt, de jól felszerelt kempingben két éjszakát töltöttünk, mert innen már egy oda-vissza úttal elértük az Ennsradweg startpontját. A zsúfoltság abból adódott, hogy hétvégére érkeztünk meg.
gpx
Schladming - Ennsradweg startpont - Schladming / 76,5 km / 455 m
Málha nélkül vágtunk neki az Enns menti utunk folytatásának, egy ponton egészen közel voltunk a két évvel ezelőtti túránk útvonalához. Ezen a szakaszon sokan járták az Ennsradweget, vasárnapra esett, bizonyára az is hozzájárult. Persze nem panaszkodhatunk, mert nem volt tumultus, csak jóval több bringással találkoztunk, köztük sok családdal. Úgy látszik télen síelnek, nyáron bringáznak. Egy ponton elvétettük a túraútvonalat, de azt a szakaszt visszafelé pótoltuk, viszont visszaúton más részeken rövidítettünk. Tszf. 1020 méter körüli magasságban találtuk meg az Ennsradweg Start táblát, számunkra meglepő helyen. Úgy tűnt, mintha még folytatódott volna a már pataknyi Enns, de itthon a térképet nézegetve derült ki, hogy ott érkezett le egy oldalsó völgyből. Ez nem tudatosult bennünk, így nem is készült róla felvétel, de a start táblát ábrázoló fotón látszik egy kicsit a híd korlátja ami az éppen a fő völgybe leérő Enns felett vezet át. Egy duzzasztott kis tóba ömlik, oda folyik bele a másik patak is, amelynek Pleisslingbach a neve. Kicsit furcsa volt, hogy miért az oldalsó völgyből beömlő Ennsről kapta aztán a folyó a nevét, amikor a másik a fő völgyben fut egyenesen, de bizonyára megvan az oka. Végigkövettem térképen mindkét patakot az Ennst kicsit közelebb 1900 méter magasságban jelzik először, a Pleisslinget kissé távolabb 1800 méteren, nyilván mindkét patak megolvadt hónak a leve. Ezt bizonyítja, hogy visszaúton András begázolt a mederbe, de jött is ki gyorsan, mert nagyon hideg volt a víz. Látszott a Dachstein tömbje is az útvonalról, nagyon megörültünk neki, mert már jártunk fent a gleccsernél. Este isteni és hatalmas pizzát ettünk a városban, egy indiai ételkülönlegességeket is kínáló helyen az Al Bashirban, látszott a tulajokon, hogy indiaiak, nagyon kedvesek voltak, sokan jöttek megrendelt ételért miközben ettünk. Éjszaka villámlott, dörgött és esett is.
gpx
Schladming - Gaishorn am See / 90,8 km / 559 m
Reggel napos volt az idő, de hamarosan nagy felhők gyülekeztek és tették látványossá a tájat, amikor visszafelé mentünk az Enns menti úton. Elég sokáig kitartott a borús de meleg időjárás, tudtunk haladni, de aztán amikor egy kis tónál megálltunk fotózni elkezdett cseperészni, aztán úgy igazán zuhogni. Amíg várakoztunk jó akalom adódott, hogy bekapjunk valamit, általában mindig ezt tettük ha valahová behúzódtunk az eső elől, nem is fogytam egy grammot sem az út során de hát kellett az energia az emelkedők leküzdéséhez. András két kilótól szabadult meg, de mivel nagyjából ugyanannyit ettünk én még egy kicsit nehezebb is lettem mire hazaértünk, bár az izom nehezebb mint a zsír de ez csak egy jó kis ideologizált magyarázat. Végül esőköpenyt vettünk úgy folytattuk, aztán kilométereken keresztül hol lekerült, hol fel, végül elegem lett belőle mert most épp jó nagy hátszél volt aminek örültem de nagyon lobogtatta a vízhatlan köpenyt és inkább levettem. Szerencsére az eső is, amely amúgy sem volt túl intenzív, úgy döntött elég lesz egy időre és hamarosan napsütésben folytattuk. Egy idő után elértük azt a helyet, ahol el kellett hagynunk az Ennsradweget, ez egy bringás pihenőnél volt. Odafelé is vételeztünk itt vizet de akkor nem tudtuk, hogy abból az irányból nézve itt fut össze az EV 14 nemzetközi útvonal az R7 jelzésű Ennsradweggel, most itt vált szét R15 oszták jelzésként is folytatva, ez az útvonal köti össze az Enns és a Mura völgyét. Ezután is vízfolyásokat követtünk, a Palten patak kísérte utunkat, persze nem mindig láttuk, hiszen az útvonalat sokszor vezették feljebb a hegyoldalban, viszont szép látványokban nem szűkölködtünk ma sem. A kinézett kempinget a patakból duzzasztott tó partján találtuk. Egy önkiszolgáló kemping volt olyan értelemben, hogy itt sem működött recepció. Vendégekeket kérdezve kiderült, hogy nyugodtan telepedjünk le, 7 órakor jönnek és be lehet jelentkezni. Mi kapásból reggel 7 órára gondoltunk, más helyeken ezt tapasztaltuk még a korábbi évekből is és idén is. Mivel itt este jöttek, pont nem voltunk abban az időpontban a kempingben, mert bementünk a településre vacsorázni. Itt azon kívül, hogy megint nagyon finom pizzát ettünk, kiderült mennyire segítőkész a pincér. Miután végeztünk és készülődtünk az indulásra, észrevettem, hogy a tavasszal vásárolt napszemüvegem egyik száráról hiányzik a külső borítás. Többször végigjártam az útvonalat a bringáktól az étteremben amerre jártam de nem találtam meg. A pincér már az elején kérdezte, hogy mit keresek, bent ő is segített, de amikor másodjára kerestem a helyiségben és nem volt meg, kijött az utcára is, végül ő vette észre az út közepén, még az éppen közeledő autót is megállította. A faluba visszatérést nem is mértük, de nagyjából csak egy kilométerre volt a kempingtől az étterem. Reggel, amikor hiába vártuk, hogy jöjjön az emberke, András körbenézett és talált egy kiírást amelyből kiderült, hogy este voltak ott, de ha nem találkoznánk, folytatta a leírás, volt egy biztonsági persely ahová be lehetett tenni az ártábla által magadtól kiszámított összeget. Nem csak mi rendeztük így az éjszakát, működött a becsületkassza. Én még vacsora után elmentem egy kicsit fényképezgetni a tavat, de rövidesen siettem vissza mert támadtak a böglyök. Arra határozottan emlékszem, hogy egész éjszaka esett az eső, szerencsére reggelre elállt.
gpx
Gaishorn am See - Fisching / 81,8 km / 539 m
Ennek a napnak az R15-ös szakaszáról az maradt meg, hogy rengeteg felüljárón keltünk át, amelyekre fel kellett mászni. Persze az Alpokban az ember ne panaszkodjon az emelkedők miatt és így volt elkerülhető, hogy a főbb utakon kelljen tekernünk. St. Michael in Obersteiermarkt városában (azért írtam ki ilyen részletesen a nevét, mert még egy St. Michaelben is jártunk), értük el a Mura völgyét és kanyarodtunk rá a folyásával szemben. Eleinte elég széles a völgy, de kilométereken keresztül nincs külön brigaút, bár az autóúton sem volt éppen nagy forgalom. Nagyon megörültünk amikor először pillantottuk meg a folyót. Ezen a szakaszon végig nagyon lankásan emelkedett, igyekeztünk is, mert ahogy közeledtünk a kinézett kemping felé, úgy gyűltek a fekete felhők. Korábban, még szerencsére napsütésben egy defekttel is meg kellett küzdeni, illetve András belsőt cserélt. Eddig a hat túránk során most volt másodjára ilyen gondunk, de a múltkorival ellentétben, amely négy évvel ezelőtt Franciaországban történt, most az egyszerűbben megoldható első kerékkel kellett ügyködni. Az egyik kis városkában később megláttunk egy bringásboltot és pótoltuk is a pótbelsőt, sőt még pezsgőtablettát is beszereztünk amellyel a kiizzadt elektrolitokat tudtuk pótolni, mert csak egy doboz Isostart hoztunk magunkkal. Aztán később hiába volt a nagy igyekezet, a cél előtt hat kilométerrel már be kellett húzódnunk egy védett helyre, mert az egész utunk során a legnagyobb vihar kapott el minket. Mi egy éppen aznap szünnapot tartó vendéglő teraszán vártuk ki, hogy csillapodjon, de a hevességére jellemző volt, hogy az út túloldalán egy autós is félreállt egy garázsbejáró elé, aztán volt, hogy már indult volna tovább de ismét nagyon erőteljes lett a széllökések közepette a víz zuhogása is így meggondolta magát. El nem állt az eső, de amikor csillapodott én beöltöztem a teljes védelmi ruházatba, egy kis idő múlva András is felvette legalább az esőköpenyét. A kempingbe még esőben érkeztünk meg, de kis idő múlva még a nap is kisütött.
gpx
Fisching - Murau / 62 km / 679 m
Szép idővel indult a napunk, de itt is láttuk az erdős részeken áthaladó úton a letörött gallyakat. Hamar elértünk Judenburg városába, ahol kihagytuk a várhoz való felmászást, a jelzés kettévált és választani lehetett, hogy a magaslat felé vagy inkább a part közelében haladunk-e tovább. Szinte az egész túránk minden napja, kivéve a Duna és Rába mellett, hullámvasútazásból állt, vagyis emelkedőre fel aztán le és megint fel és így tovább, mert ilyen nyomvonalvezetéssel lehetett elkerülni a forgalmasabb utakat. Persze ettől volt gyönyörű a táj, a hegyek látványa mindig kedves a lelkünknek, ahol pedig hegyek vannak a kis utak felkanyarognak az oldalukban a kisebb településekre vagy az elszórt gazdaságokat köti össze. Unzmarkt után megjelent a keskeny nyomtávú sínpár, Murtalbanh néven futnak a vonatok és szokott menni gőmozdonyos is. Tamswegig ez a tömegközlekedés a települések között, van rajta bringás kocsi is, de mi nem próbáltuk ki. Jópárszor találkoztunk a vonattal, de volt, hogy csak a hangját hallottuk. A legszebb képet elszalasztottam róla, akkor épp egy magaslaton tekertünk, ráláttunk a tájra mint egy terepasztalra, de túl későn jöttünk rá, hogy jön a vonat mert nem kellett dudálnia. Mire elővettem volna a telefont, beütöm a kódot és a többit már takarásba kerül, de nagyon jópofa látványt nyújtott. Teufenbach településen egy hirtelen kerekedett zuhé elől egy buszmegállóban húztuk meg magunkat, ott készült a csipeszfejű sárkányról is a fotó. Murau város nagyon tetszetős, mindketten lementünk a Bahnhofbrücke melleti csigalépcsőn a partra és alulról is megötökítettük a hidat, a Murna szobrot és persze fentről is a bájos házakat és tornyokat. Jóval Murau után állt a kemping amit kiénéztem egy kis tó partján, tulajdonképpen egy üdülőközpontot alkotva. Felvertük a sátrat, megzuhanyoztunk és elmentünk vacsorázni a területén álló étterembe. Csak egyszerűbb ételeket lehetett rendelni, de a sültkolbász hasábburgonyával tökéletes volt. Amíg odabent ültünk jött egy hatalmas zivatar, mire kijöttünk elállt de éjszaka még volt utánpótlás, viszont reggel már a nap szárítgatta a sátrat. Ezen a reggelen láttuk valamennyire és hallottuk tökéletesen a gőzmozdonyt kétszer is. A kemping kerítése mellett haladt el, a fehér füst jól észlelhető volt annak ellenére, hogy pár fa takarta el a teljes látványt és hallottuk, hogy sípolva jelez nem pedig dudál.
gpx
Murau - Sankt Michael in Lungau / 53,4 km / 560 m
Elindultunk az utolsó kemping felé, napsütéses gyönyörű tájakon és bájos településeken áthaladva. Találkoztunk egy magyar családdal, ők a környéken nyaraltak, bérelték a kerékpárt és úgy nyomták Tamswegig. Ha úgy történt ahogy tervezték, akkor kisvonattal mentek vissza. Többször találkoztunk, mert mi gyakran fotóztunk, gondolom ők is. Egyszer amikor a kisvonat megállója mellett vezetett el az út, remélve, hogy mindjárt jön át az alaguton, megálltunk várakozni. Ezt a reményt egy a sínnel párhuzamosan álló, kéken világító lámpára alapoztam, mert addig csak sárga fényt láttunk. A következő percben elkezdett esni az eső, így gyorsan behúzodtunk a fából készült váróba, ahol már két bringás épp ebédelt. Az eső jól rákezdett, így mi is elkezdtünk falatozni. Közben volt, hogy elállt, majd újra esett. Jött két néni és leült közénk a váróba, így már tényleg alapos volt a gyanú, hogy meglátjuk a szerelvényt közelről. Miután a vonat elment ismét rákezdett, így még kiélveztük a fabódé nyújtotta védelmet. A magyar családdal később még egyszer találkoztunk és beszélgettünk, de azután, bár még jó darabig láttuk őket magunk előtt távolodni, többet nem találkoztunk. Még egyszer kellett útközben behúzódnunk egy kocsibeálló alá pár percre, jöttek mentek a felhők. Egy játszótéren is várakoztunk valamivel később, mert nagyon beborult előttünk és a szemből érkező bringások esővédő ruházatban jöttek, de egy idő után úgy döntöttünk, hogy kockáztatunk, már nem fotózgattunk, csak nyomtuk St. Michaelig. Megint olyan szerencsénk volt, hogy a sátort fel tudtuk állítani, sőt András bringát szerelt még a száraz időszakban, mert kiszakadt az egyik küllője. Egyszer már történt ilyen nyaralás közben, akkor szerelőt kellett keresni, de most felkészült erre az eshetőségre is. Miután a fontos dolgokkal végeztünk kezdett el zuhogni. Néha elállt, lesétáltunk egy közeli étterembe és isteni grilltálat vacsoráztunk, de közben is újra nekikezdett és különböző intenzitással esett egészen reggelig.
gpx
Sankt Michael in Lungau - Sticklerhütte - St Michael in L. / 54,5 km / 830 m
Amikor felébredtünk, még szemerkélt és nagyon borongós volt az időjárás, én már azt gondoltam, hogy ma biztosan nem tudunk feltekerni a Sticklerhüttéhez ahonnan indul a Murradweg. András bizakodóbb volt, és valóban fél 10 előtt elindultunk, természetesen málha nélkül, hiszen ezen a táborhelyen két éjszakát töltöttünk. A kemping magasabban fekszik mint hazánk legmagasabb pontja tszf. 1040 méter körüli magasságból indultunk el, a legmagasabb pont ahol jártunk 1760 méter magasságra esett, a hütte egy kicsit lejjebb, oda már gurulni kellett. Mentünk már sokkal hosszabb távokat, sokkal nagyobb összesített szintkülönbségeket is többször, de mégis ezt az utat éreztük az eddigi bringatúráink megkoronázásának. Hihetetlen élményt nyújtott a magasba nyúló hegyek között felfelé küzdeni, mert bizony, volt, hogy cikkcakkban nyomtuk a legkönnyebb áttételen is. Az én bringám elől 22, hátul 32 foggal a legkönnyebben tekerhető, Andrásnak kicsit rosszabb a helyzete, de ő jóval erősebb mint én. Az út három részre osztható, a lankás, ahol nincs más dolga az embernek mint gyönyörködni az alpesi tájban, a településekben és gazdaságokban. Aztán hirtelen jön a meredek, amely hol nagyon az hol kevésbé, párszor még olyan érzésem is volt mintha gurulnánk kicsit. Meglepően sokáig aszfaltos az út, amelyen autók minden korlátozás nélkül feljuthatnak az alsó parkolóig. Ott egy sorompó állja el az utat és fizetni kell a gépjárműveknek ha a felső parkolóba szeretnének eljutni, addig tart az aszfalt is, ez nagyjából 1560 méter magasság környékén fekszik. A földes út engem azonnal eltántorított a tekeréstől, nagyon meredeken indul így leszálltam és toltam. András továbbtekert, mondta, hogy neki kell az érzés, hogy nyeregben jut fel végig. A nagyon meredek egyenetlen talajon tolni sem egyszerű, hiszen a bringának is van súlya. Amikor tudtam felültem bár a sebességem csak kicsivel haladta meg tekerve is a gyaloglásét, mert olyankor azért igyekeztem minél gyorsabban szedni a lábaimat. Nagyjából hatszáz méter megtétele után eleredt az eső is, András épp előrébb járt, egyébként olykor megállt és bevárt. Amíg utolértem jól el is áztam, mert nála volt az esőkabátom, olyan hirtelen vált pár cseppből erős esővé. Mindketten csak a dzsekit vettük fel, mire felértünk a Sticklerhüttéhez már tocsogott a cipőmben a víz, de ez most nem számított. Fent nagy élet folyt, sok bringa volt a fészerben és sok gyalogtúrázó is melengette magát a fűtött hüttében. Meleg innivalót ittam, és isteni hagymalevest ettünk knédlivel, valamint én még kértem egy almás pitét is, de mivel két villát hoztak hozzá, így megosztoztunk a nagy adagon. Találkoztunk egy magyar csapattal is, egy baráti társaság gyalogtúrázott a környéken. Kérdezték, hogy felmegyünk-e a forráshoz, nagyjából egy óra gyaloglás lett volna, de mivel nagyon vizesek voltunk így arról lemondtunk. Eredetileg én is úgy terveztem, hogy egy kicsit gyaloglunk a környéken, de a körülmények miatt megelégedtünk a startot jelzű táblával és a hütte nyújtotta menedékkel. Úgy egy óra múlva amikor elindultunk lefelé még mindig esett, felvettük az eső ellen védő nadrágokat is, és a lábfej részét a cipőn belülre tettük mert annak már úgyis mindegy volt, de valamilyen meleg hatást mégis nyújtson a bőrnek. Úgy döntöttünk, hogy a földúton toljuk a bringákat, de a nagyon meredek aszfaltos részen is inkább leszálltunk, hogy ne fogyjon el a fékünk a vizes, sáros úton. Még nem értük el az alsó parkolót amikor már szikrázóan sütött a nap, mire visszatértünk a kempingbe már szinte meg is száradtunk. Nagy meglepetésünkre az a státuszunk, hogy egyetlen bringás-sátorozó vendégek vagyunk eltűnt, sátrak erdeje borította a terepet. Mint kiderült egy busznyi a Vajdaságból érkező bringás túrázó választotta ezt a táborhelyet. Nagyon szépen beszéltek magyarul, ők mondták el, hogy honnan jöttek. Volt pár tag aki később érkezett kocsival, még be is mutatkoztak nekünk mert azt hitték, hogy a csoporthoz tartozunk. Ők másnap kirándultak a környéken, mivel mindent hallottunk így tudjuk, hogy aki akart gyalogosan, aki akart feltekerhetett a hüttéhez. Visszafelé teljesítették aztán a Murradweget, de gondolom ők végigmentek Lendváig. Még egy kicsit csavarogtunk a városban estefelé mert túl nagy volt a nyüzsgés a kempingben. A zoknimat lecseréltem nyilván zuhanyozás után, de a cipő maradt és már megszáradt. Ha jól emlékszem éjszaka megint esett.
gpx
Sankt Michael in Lungau - Unzmarkt / 82,8 km / 471 m
Ez a nap volt fizikailag a mélypontom, lelkileg csak annyira viselt meg, hogy néha bosszankodtam, hogy sokkal nehezebben vettem a meredekebb emelkedőket, de a táj látványa kárpótolt. Előző napon valószínűleg kihajtottam magam (bár aznap ezt nem éreztem) annyira igyekeztem, hogy az aszfalton végig bírjak menni a meredek szakaszon, valamint nem is aludtam túlságosan jól, bizonyára ezek kihatottak a teljesítőképességemre. Nagy baj persze nem történt, András többször átvette a kék zsákomat és szép lassan legyűrtem az emelkedőket, két helyen még így is le kellett szállnom és egy-egy meredekebb részen feltolnom. Az vigasztalt, hogy az egyiknél emlékeztem, hogy odafelé szintén tolta a szembejövő bringás, a másik rövid de nagyon meredek szakaszon épp nem jött akkor szemben velünk senki, de egy kicsivel odébb, most előrébb, emlékeztem egy párra, a lány nagyon szenvedve jött és azt gondoltam magamban, ha tudnád mi vár még rátok. Hát az várt most ránk is, de igazából a kis meredek szakaszon kívül nem volt vészes ebből az irányból, odafelé húzósabb menet volt. Még gondolkodtunk is, hogy kihagyjuk ezt az erdei földes hullámvasút szakaszt, de elég nagy volt a főúton a forgalom. A levegő is lehűlt, az egyik nyilvános mosdóban átvettem a hosszú bringásnadrágomat, legalább nem cipeltem hiába. Itt jegyzem meg, hogy útközben több nyilvános mosdót is igénybe vettünk, tiszták, teljesen felszereltek és ingyenes a használatuk. Grazban volt 20 Cent becsületkassza rendszerben, szóval ott is elvégezhette a dolgát bárki és ha tudott fizetett. Az eső is többször esett, de kihúztuk ide-oda beállásokkal, nem kellett beöltözni, bár ha jól emlékszem a vége felé az esőköpenyünket használtuk. Unzmarktban nem panaszkodhattunk a tömegre, rajtunk kívül csak egy család vette igénybe a nyitott, de jól felszerelt táborhelyet a városi, szépen parkosított sporttelepen. Az előző kemping is egy sporttelephez tartozott, ilyenkor a kiszolgáló épületnek meghatározott részei a kempingezőké, de még konyha és mosógép is tartozik hozzá.
gpx
Unzmarkt - Bruck an der Mur / 87,5 km / 522 m
Ezen a napon már teljesen rendben éreztem a kondíciómat, minden meredekkel megbirkóztam teljes málhával. A parkból kiérve először a közeli pályaudvart kerestük fel az én kérésemre, hátha meglátjuk a Murtalbahn gőzmozdonyát, de ez a vágyam nem teljesült, még villamos szerelvény sem állt bent, csak idáig közlekedő normál nyomtávú vonatokat láttunk. Nagyjából a 63. megtett kilométernél értünk vissza oda ahol az EV14 nyomvonaláról letértünk, innentől már újdonság volt a látvány Graz felé haladva. Addig is fotózgattunk párat, ami odafelé a borongós idő miatti sietségnek köszönhetően kimaradt. Persze sokkal több minden kimaradt, hiszen ha minden szépséget megörökítenénk, még mindig ezt az utat járnánk. Az album vége felé Leoben belvárosáról látható pár kép, itt fagylalttal kedveskedtünk magunknak. A kemping Bruck an der Mur előtt állt, nagyon barátságos, családias hangulatú, az ilyeneket szeretjük a legjobban. Lencsevégre kaptam az összecsukható székemet is, amelyre András beszélt rá. Eddig azt gondoltam simán megvagyok nélküle, nem kell a zsákomba a plusz súly, de be kell vallanom, mivel nem minden kempingben van elegendő ülőhely, így élveztem a kényelmét. András már évek óta cipeli a kis összecsukható háromlábúját én meg ezelőtt kitettem a fűre a nagyobb fürdőlepedőt, amit mi hol a matracunkra lepedőnek, hol pedig plusz réteg takarónak használunk az időjárás függvényében. Idén nem is használtuk felülről melegítésre a csapadékosabb időjárás és a viszonylag magasabban fekvő kempingek ellenére sem, a sok felhő miatt kevéssé hűltek le az éjszakák.
gpx
Bruck an der Mur - Graz / 83,1 km / 358 m
Szép napos időjárásra ébredtünk és útközben sem áztunk el, bár néha beborult és többször volt olyan érzésünk, hogy előttünk itt járt az eső. Bruck an der Mur városkába hamar beértünk majd nagyon szép kis utakon tekertünk hol a folyó partján, hol feljebb a hegyoldalban. Nagyon megörültünk amikor egy információs térkép előre jelezte, hogy nincs messze a Medveölő-szurdok, mert jó pár éve megmásztuk a fából ácsolt lépcsőit a vadregényes természeti képződménynek és tényleg nem sokkal később Mixnitzben fotóztuk az útbaigazító táblákat. Folytattuk az utunkat a hegyoldalban de többször megálltunk megörökíteni az előttünk és visszatekintve látott megigéző zöld tájat. Frohnleiten városkában is fényképeztük a bájos utcákat és szépséges teret amerre vitt az utunk, majd nem sokkal később Rabenstein sziklaormon álló vára nyűgözött le mindkettőnket, amelyet több oldalról láthattunk az útvonal kanyarulatainak köszönhetően. Kleinstübing település után kissé elkavarodtunk az Y alakú útelágazásnál, de szerencsére hamar észrevettük, hogy letértünk a nyomról, ezután már csak egyszer kacskaringóztunk egy elterelés miatt de nem sokkal később már Graz külterületén tekertünk. Olyan érzésünk volt mintha Budapestre a János-hegyen keresztül érkeztünk volna meg. Graz hatalmas város, a második legnépesebb az országban. Sokáig karikáztunk a folyó partján először földutakon, majd aszfalton, végül beértünk a belvárosba. Csak ott nézelődtünk amerre a bringatúra útvonal vezetett, jó nagy kerékpáros forgalom volt, szerintem sokan tekertek hazafelé a munkából. Kempinget jóval a város alatt a repülőtér túloldalán találtam a tervezéskor, nem abban az irányban amerre másnap folytattuk az utunkat. Schwarzlsee partján terült el egy hatalmas üdülőkomplexum, annak egy része működött sátorozóhelyként, de onnan nem látszott a tó.
gpx
Graz - Szentgotthárd / 107,7 km / 414 m
Elérkezett a túránk utolsó szakaszának reggele, amelyen szerencsésen össze tudtunk pakolni, elvégezni a szokásos teendőket és viszonylag korán úton voltunk. A negyedik kilométer környékén viszont már elkezdett cseperészni, ami nagyon hamar kitartó és erős esőzéssé vált. Vissza kellett mennünk Graz külvárosi részére, igazából nem is éreztük, hogy mikor értünk ki belőle, mert teljesen összeér az elővárosokkal. Mint utólag kiderítettem az a városrész ahol aztán egy útjavítási munkálat miatt keveregtünk kicsit és be kellett húzódnunk egy fedett térre annyira zuhogott, sőt jó pár percig még jég is ütötte felettünk a tetőt és láttuk az aszfalba is becsapódni, szóval a Raaba nevű település már nem Graz része. Még nem a Rába partján fekszik, de a határában futó pataknak Raababach a neve. Az Ausztriában eredő Rábának eggyel kevesebb betű jutott, Raab néven folyik Magyarország felé. Későbbiekben elég hosszan követtük, de előtte meg kellett másznunk egy meredek emelkedőt amely szép tájakon vezetett át. Két cipőt és négy pár zoknit használtam el a nap végére, András nem variált, ő végig egy ruházatban nyomta, csak az eső ellen védő került hol fel, hol le. A Rába jó magas vízállással és nagyon sárosan hömpölygött. Jellemző volt a napi esőzés és viharok erősségére, hogy több frissen kidőlt, eltört fán is át kellett jutnunk a bringaúton. Kettőt lefotóztam, de volt még egy. Ahogy közeledtünk hazánk felé úgy tisztult ki az ég. Szentgotthárdon az állomáson beszélgettünk egy nénivel, ő mondta, hogy a városra is ijesztően nagy vihar csapott le korábban. Volt még egy óránk a vonat indulásáig, így a kulacsokból locsolva tettük szalonképesé a bringáinkat, jó sokszor fordultam vizért a mosdóba. Az utazással szerencsénk volt, sehol sem kellett lemálháznunk. Szombathelyig személyvonattal mentünk, ott szálltunk át egy Győrön keresztül Budapestre közlekedő gyorsvonatra, egyiken sem találkoztunk más bringással. Kelenföldön meglepően meleg volt annak ellenére, hogy este 10 óra is elmúlt amikor elindultunk hazafelé.
gpx
bottom of page