Összefoglaló  / 1145 km / 5600 m felett / átfogó térkép a teljes útról és pár fotó
A két főváros között közúton nagyjából 245 kilométer a távolság, de mi olyan kacskaringókat tettünk az útvonalunkba, hogy megtoldottuk még 900 egységgel. Váratlan események miatt nem mertünk előre vonatjegyet venni a betervezett nyári túránk indulására. Sokáig nem tudtuk, hogy hogyan alakulnak a dolgaink, ezért amikor eldőlt az időpont, csepeli kezdéssel készítettem új tervet. Belevettem olyan helyeket hazánkból, amelyek bakancslistán szerepeltek, de még nem jutottunk el. Így a már kétszer is elhalasztott hosszúhétvégi programot, amelyen a Zselicben és a Somogyban is tekertünk volna, valamint kíváncsi voltam a Balaton - Fertő-tó jelzett kerékpáros túraútvonalra is. Ausztriában, ha minden az új ötlet szerint alakul, akkor két részletben megkerültük volna a Fertő-tavat. A második rész elmaradt az időjárásnak köszönhetően, viszont  eljutottunk a Lunzi-tóhoz, onnan az Ybbs folyó mentén a Dunához. A folyó térségében a Wachau régió érdekelt leginkább, majd a Bécsi-erdő felé fordultunk, ahonnan már az említett okokból nem tértünk vissza a határ menti tóhoz, hanem Bécsben a Főpályaudvarnál zártuk a nyári túránkat. A két ország között a legnagyobb különbség az utunk szempontjából a közúton és kerékpárúton való tekerés arányában mutatkozott meg, valamint sajnos Magyarországon nagyon sok helyen láttunk szemetet az utak mentén, míg Ausztriában ez nem tűnt fel. Tolnában egészen elégedettek voltunk a közutak minőségével is, valamint ezen a túrán nem éreztük magunkat veszélyben itthon sem, mintha jobban figyeltek volna az autósok, mint a 2020-as dunántúli tekerésünknél, sőt elég sokan üdvözöltek minket, fejezték ki elismerésüket. Ezt az egy napos kirándulásainkon nem vettük észre, úgy látszik a málha cipelése váltja ki a biztató, jóleső reakciókat.
fotó&térkép     

Budapest, Csepel - Dunaföldvár / 87,6 km / 112 m
Mivel itthonról indítottuk a túrát, az út eleje ismerős terepeken vitt. Minél jobban távolodtunk az otthonunktól annál kevesebbszer jártunk az előttünk futó úton. 73 kilométer megtétele után érkeztünk el arra a pontra amely után új útvonalakat gyűjtöttünk be. A Pentele híd vonaláig jártunk már, egyik évben átgurultunk rajta Dunaújvárosba, de most alatta haladtunk el. Induláskor a Csepel-szigeten tekertünk végig, elsősorban az aszfalt miatt. A Tassi-zsilip után tudtuk, hogy zűrös helyek következnek, egy részét a tervezéskor kikerültem az 51-es út felé, végül maradtunk a füves gáton és rázattuk magunkat az EV 6 nyomvonalán. A zsilipnél található egy büfé, amikor odaértünk zárva találtuk, de azért az árnyékos terasz alatt megittunk egy általunk hozott gyümölcslét. Mire elindultunk volna,  befutott a tulaj is, így hozzájutottunk a kívánt jégkrémhez. Mivel más vendég nem volt, a vendéglátós elkezdett beszélgetni velünk. Ő is szokott bringázgatni a környéken és mondta, hogy déli irányban elég rossz a helyzet,  vagy megy az ember a gáton és ha szerencséje van levágták a gazt, ha nincs, akkor súrolja végig a bokáját, az 51-es pedig kész életveszély, nagyon sok a kamion és rossz az út széle. Így választottuk inkább a gátat, szerencsénkre a növényzet nem volt magas. Az már meglepetésként ért, hogy a Pentele híd után ismét füves gáton fut az EV 6, még rosszabb is volt a helyzet sok helyen, de megküzdöttünk vele. Apostagnál letértünk egy alsóbbrendű útra amelyen  szerencsére nem volt nagy a forgalom, mert a teljes út minősége, hát olyan magyaros... Egy idő után elértük az 52-es utat, a túloldalán befutott egy bringaút és kis idő múlva volt átvezetés a mély árkon, igaz, hogy már nem voltunk messze Dunaföldvártól, de  jól jött, hogy a solti mellékágon és a  Dunán átvezető két hídon nyugodtan tudtunk fotózni. Ezen a napon letudtam az éves bénázásomat is, Szigetszentmiklós és Szigethalom között futó, a Taksony vezér hídra vezető út kereszteződésében szépen felborítottam magam. A nyaralás első leszállása volt a bringáról, beleakadt a lábam a málhába, arra emlékszem, hogy egy lábon ugrálok, aztán a bringa is és az én kezeim is a földön vannak. András észre sem vette, ő közben átgurult az úton kihasználva egy kis rést. Én mögötte mentem, de ott meredek az út, nagy a forgalom, inkább úgy gondoltam leszállok. Szegény autósok úgy lefagytak a mutatványomtól, hogy senki nem mozdult. Gyorsan felkaptam a bringát és átszaladtam vele az úton, még a mögöttem álló sofőrnek intettem egy bocsánatkérést is.
Dunaföldváron a kempingben meglepetésünkre, németek, hollandok, még svájciak is táboroztak lakókocsival. Helyes kis kemping, csak a szaniter része maradt itt vagy ötven évvel korábbról, de mivel folyt rendesen meleg víz, nem volt vele bajunk. Azt gondoltuk milyen nyugis helyen van, milyen jó csend lesz, na hát a Dunán száguldoztak a motorcsónakok, egy jet-ski ott akrobatázott, mármint a vezetője, sportrepülőgép keringett a levegőben, a kemping melletti szabadtéri kondigépeken valaki hangosan adta az utasításokat a másiknak, egy csapat, szerintünk osztálytalálkozót szervezett a helyszínre, ment a keresztbebeszélgetés nagy hangerővel, mondjuk rajtuk jókat szórakoztunk. Szóval nem unatkoztunk, de azért éjszakára tényleg elcsendesedett. A kempinget amúgy jó szívvel ajánlom ha valakit nem érdekel a flanc, a konyharész szuper, találhatók árnyékos helyek, a kemping közelében egy fürdő, a kemping területén bérelhető pár újabb építésű faház is és nagyon kedvező az árfekvése.
gpx    fotó&térkép

Dunaföldvár - Dombóvár / 109,4 km / 721 m
Reggel ijesztegetett minket az eső, de épp csak egy kicsit szemerkélt, gyorsan össze tudtunk készülni. Az előző napon átléptünk Tolna megyébe, és ma nem győztünk csodálkozni, hogy mennyivel jobb az utak állapota errefelé, mint Bács-Kiskun vagy akár Pest megyében. Amit nagyon nem értettem utólag, hogy ugye a Duna túloldalán a gáton kilométereken keresztül kritikán aluli a nemzetközi bringaútvonal, tényleg mintha birkalegelőn tekerne az ember, itt pedig Paksig a gáton hibátlan aszfaltcsík vezet és még csak nem is kerékpárút. Örültünk neki, de az EV 6-ot is megtisztelhetnék már egy jobb minőséggel. Paksnál fordultunk a Tolnai-dombság felé, és elkezdtük a mászások és gurulások sorozatát a gyönyörű tájakon, szinte  forgalommentes, jó minőségű utakon.  Maga a megtett út egy kicsit másképp alakult mint a tervezés, egy helyen földútra vitt volna, de az elején állt egy tábla, hogy magánterület, ahol gyakran vadásznak, életveszélyes az átkelés. Inkább lemondtunk a rövidítésről és gyűjtögettük a szintet is. Ennek a szakasznak a megtervezéséhez többször nekifutottam, számomra teljesen ismeretlen a környék, Dombóvár is csak azért került képbe, mert itt találtam kempinget a Gunaras fürdő mellett. Végül úgy volt jó minden ahogy alakult, nem győztünk ámuldozni a szépséges lankákon. Ez a nap bónusz volt, a Zselicbe és a Somogyi-dombságba szerettünk volna eljutni. Ami meglepő és aranyos volt, hogy többen üdvözöltek minket, volt, hogy motoros integetett, autósok dudáltak és intettek, vagy csak kirakták a kezüket az ablakon és jelezték, hogy jók vagyunk. Az országban nem szoktunk hozzá az ilyen reakciókhoz, de örültünk nekik.
gpx    fotó&térkép
 
Dombóvár - Somogygeszti / 89,6 km / 639 m
Dombóvárból nem sokat láttunk, a kemping a város szélén található, majd szinte végig az északi peremén tekertünk át rajta.  A 67-es úton indultunk el Kaposvár felé, hol bringaút fut mellette, hol az út szélén tekertünk. Nem mentünk el Kaposvárig,  ahol keresztezi a 66-os, Pécsre vezető út, rákanyarodtunk, majd hamarosan letértünk az alsóbbrendű, Bőszénfa felé tartó aszfaltcsíkra. Itt már a Zselicben jártunk. Eddig kétszer halasztottuk el azt a hosszú hétvégékre tervezett túránkat, amelyen Kaposvárról indulva egyszer a Zselic felé egyszer a Somogyi-dombság felé tettünk volna egy kört. Így most belevettem a nyaralásunkba ezeket a vidékeket. Érdemes volt, mert gyönyörű tájakon gurultunk át, valamint Bőszénfától Kaposvárig vezet egy bringás útvonal, amely nagyrészt tényleg kerékpárút, hol pedig kitáblázott nyomvonal. Kempinges málhával elég húzós néhol, de sikerélményt adott megpakolva végigtekerni rajta. Mire Kaposvárra értünk elkezdett esni az eső, de egy étterem teraszán, finom gyrost fogyasztva kivártuk amíg eláll. A Deseda-tó felé folytattuk az utunkat, beszéltük is, hogy a kaposvári bringásoknak milyen jó lehetőségeik vannak. Ha működött volna a tó közelében található kemping, megkerültük volna a tavat, így csak az egyik oldalán gurultunk végig. A Google azt írta, hogy a Deseda kemping végleg bezárt. A Google maps-on keresgéltem, és találtam Somogygesztiben egyet. Most már minden esetben megnézem az interneten, hogy van-e weboldala, a Google-n, hogy milyen fényképek tartoznak hozzá, sőt a magyar kempingeket fel is hívtam az út összeállításakor, hogy valóban nyitva lesznek-e. Végül mint kiderült, Somogygesztiben országos szinten az egyik legszebb, legnyugisabb és legjobb árfekvésű táborhelyet találtuk meg, szerencsére itt két éjszakát is eltöltöttünk. 
gpx    fotó&térkép

Somogyi kör / 81,4 km / 678 m
Ezen a napon málha nélkül tettünk egy kört. Három kiszemelt cél volt, az egyik az elhagyott Sörnyepusztai templom, a másik az erdei Őskohó Múzeum Somogyfajszon, a harmadik Somogyvámoson a már régóta megtekinteni vágyott Pusztatorony.  Közben Somogyváron kitértünk a Széchenyi kápolnához is. 
Sörnyepusztán jól ott ragadtunk, elkezdett esni az eső és a kibelezett, magányosan álló templomnál vártuk ki a végét. Ahogy jött, úgy ment is, ragyogó napos idő követte, pedig borult időjárást jósoltak eső nélkül. 
Az Őskohó Múzeum szerintünk egy pénzlenyúlás miatt kialakított, jelenleg lezárt hely, amely lassan az enyészeté lesz. A kerítésen kívülről lefotóztuk ami látszott belőle, bár nem értem, ha már létrehozták de nem akarnak vele foglalkozni, miért lakatolják le, aki odatéved miért nem nézheti meg. Osztopán településen még ki is van táblázva, hogy Múzeum 10 km. A Google Mapson találtam róla képeket, képernyőkivágással párat betettem az albumba, így látszik, hogy nem saját fotó, és az is, hogy tíz év alatt mennyit romlott az állapota.
A pusztatorony nagyon tetszett, romos állapotában is méltóságteljesen áll a lankák alkotta gyönyörű környezetben. Másnap is elmentünk a közelében, de így málha nélkül azért könnyebb volt megközelíteni és elég időt tudtunk szánni a megtekintésére.​
gpx    fotó&térkép

Somogygeszti - Keszthely / 83,3 km / 415 m
Somogygesztiből elindultunk a  már felújított 67-es út felé, fut mellette egy  kis út, olyan mintha egy szervizút lenne. Azon tekertünk, amikor szokatlan hangokra figyeltünk fel, mintha több autó is dallamot dudált volna. Rájöttünk, hogy a 67-es zenélő szakasza közelében haladunk. Sokan ráhajtottak a bordákra, de hallani lehetett az eltérő sebességből adódó különbözőségeket. András be is nyomta aztán a telefonján a Republictól a 67-es út mellett számot, végül az egész Aranyalbumot meghallgattuk tekerés közben.
Miután letértünk erről a szakaszról, volt egy kutyás kalandunk, már messziről láttuk, hogy kiálltak az út közepére és vadul ugattak egy banda tagjai. Több kis termetű és egy elég termetes is akadt közöttük, de a legnagyobb kutya csendben volt. András szabad utat biztosított nekem, határozottan kezelte a helyzetet. Utána mondta, amikor kérdeztem, hogy a nagy nem akart-e rátámadni, hogy szegény inkább félt.
Pár kilométer közös szakaszunk volt az előző napi körrel, aztán szép lassan a lankákon keresztül közeledtünk a Balaton felé. Jártunk az előző napon és ma is a Balaton 365 jelzésű útvonalon, beszéltük is, hogy majd egyszer meg kellene tenni a tavat nagyobb körben megkerülő túrát.
Fonyódnál értünk le a partra, már a betérő útról  bringások hada került a  szemünk elé. Az úttal szemben  láttuk meg a Napsugár boltot is, ahonnan mindenféle finom, de egészségtelen dologgal ünnepeltük meg, hogy ha egy kicsit más útvonalon is, de megtettük a Budapest - Balaton távot. Keszthelyig tekertünk el, majd abban a kempingben aludtunk, ahol öt évvel ezelőtt is sátrat vertünk. 
Közben este megbeszéltük, hogy a következő napi tervet kihagyjuk. Szigligetre terveztem egy kört, mert január 1-én jártunk a várban, de olyan köd volt, hogy a gyönyörű kilátás helyett csak a szürkeség fogadott. Azt akkor láttuk, hogy a várbejáratánál áll bringatároló, így nyugodt szívvel tekertünk volna fel. Viszont szombati napra esett volna, és a Balaton partjáig tartó, szinte magányos, nyugis tekeréseink után, kiderült hogy egyikünk sem vágyik a tó partjára jellemző nyüzsgésre. 
gpx    fotó&térkép 

Keszthely - Celldömölk / 73,8 km / 308 m
Keszthelyről Hévíz felé indultunk a 13-as jelzésű kerékpártúra nyomvonalon, ami a Balatontól a Fertő-tóig vezet. Hévízen jártunk már bringával, a városig ismertük az utat. A városban tekeregtünk egy kicsit, hogy élelmiszerboltot találjunk, végül sikerült feltankolnunk. A település szélétől vált földútra a jelzés, elég rossz minőségű és több helyen mély homokos a talaja, de ez a szakasz nem tart sokáig és akár ki is kerülhető közúton, mi megküzdöttünk vele. Végül a 7331 jelzésű mellékútra értünk Karmacs településnél és Jánosházáig követtük. A 13-as kerékpárútvonal nagyon szépen kitáblázott, jól követhető lett volna terv nélkül is, de valójában csak a táblákat tették ki a műútra, amely viszonylag elfogadható minőségű. Ugye a kerékpárral közlekedőnek leginkább az út széle számít, úgy emlékszem, hogy voltak egészen kiváló szakaszok is, és talán kissé gyengébbek, de mentünk már sokkal vészesebb helyeken is itthon. Jánosháza után egy kisebb útra vezették a nyomvonalat és elértünk Kissomlyóra. A falvacskában az én tervem és a kihelyezett jelzések ketté váltak, úgy döntöttünk, hogy a bejelölt utat követjük, amely földútra vezetett szőlőültetvények és beépített telkek közé a hegy aljában. A hegy túloldalán amikor ismét aszfaltfa értünk, nemsokára újra megjelentek a túraútvonalat jelző táblák. Itthon két bringás térképen is megnéztem, mindkettő arra mutatta amerre bejelöltem, tehát mindegy merre megy az ember. Igazából ahogy vizsgáltam a térképet, mintha a Kis-Somlyó hegyet másik irányból megkerülő út is burkolatlan lenne, de ebben nem lehetek biztos. Ezután már végig aszfaltos utakon értünk el Celldömölkre, de közben az út kanyarulatait követve több szögből is a szemünk elé tárult a Ság-hegy. 
A város határában, amikor váltottam a bringámmal, a jobb hüvelykujjamat megszúrta egy darázs, el nem tudom képzelni, hogy mit keresett odalent, az ujjam és a váltókarok között, nem vettem észre, hogy rám repült volna... Mindenesetre jó fájdalmas volt, jól bedagadt az ujjam és a fél kézfejem. Sokáig fájt, még ha víz érte akkor is, aztán napok alatt szépen lelohadt.
Celldömölkön a kempingtől nem voltunk elájulva, persze örüljünk, hogy egyáltalán üzemeltetik. Valahogy nem olyan hangulatos mint a többiek, pedig a magyar kempingek közül itt a legmodernebb a szaniter rész. A fürdő mellett található, de áll itt egy nagy hotel is, nagyon sok külföldi vendéggel találkoztunk.
gpx    fotó&térkép 

Celldömölk - Podersdorf am See /Pátfalu / 93,3 km / 178 m
Miután elindultunk Celldömölkről Répcelak irányába, folytatva a 13-as kerékpártúra útvonal jelzést, egy kicsit még dombos volt a táj, a Kemeneshát keleti részén tekertünk keresztül. Nemsokára átkeltünk a Rábán, majd Uraiújfaluban a templommal szemben álló kerékpáros pihenőhelyen tízóraiztunk. Több igényes, fedett pihenőhelyet találtunk az útvonal mentén, már előző napon is egy ilyen helyen ebédeltünk Óhíd határában. Nick és Répcelak között vezet az M86 autóút, és egészen menő átjárást biztosítottak a bringásoknak, teljesen nyugati színvonalú kerékpáros aluljáró vezet át, le is fotóztam. Az M85 autóutat is kereszteztük később, de ott a közúton felüljáron gurulva érkeztünk meg a túloldalára. Ezután már a Fertő környékén jártunk. Egyszer Kőszegről is eljutottunk Fertőszentmiklósra, szerintem innen Fertődig volt a közös szakasz az akkori utunkkal. Fertődön most is megnéztük az Esterházy-kastély kertjét és épületét, valamint a híres kovácsoltvas kapuját, azután folytattuk az utunkat északra a tókerülő úton Ausztria felé. Még hazánkban több helyen láttunk nagy vízimadár csapatokat, sajnos a telefonnal nem lehetett őket megörökíteni, de a látványnak nagyon örültünk. Hamarosan elérkeztünk a határhoz, majd Podersdorfig, a hatalmas kempingig tekertünk a tervezett útvonalon. Közben Illmitz közelében felmásztunk egy magas kilátóba is. A kempingben felvertük a sátrat és elmentünk sétálni, hogy közelebbről is megnézzük a tavat. Egy kicsit a Balatonra emlékeztető hatása volt.
gpx    fotó&térkép 

Podersdorf am See/ Pátfalu - St. Veit an der Triesting / 87,3 km / 430 m 
A tókerülő úton folytattuk a túrát, amelynek B10 a jelzése. Az út elején még érzékeltük a tavat, de aztán már csak sűrű nádast, végül a tó északi kanyarja után egyre messzebb vitt az út a víztől. Cserébe szép kis szőlővel telepített domboldalak és szántóföldek között tekertünk, olykor felbukkantak távoli templomtornyok is. Azt észrevettük, hogy a környéken a napraforgótáblák eléggé szennyezettek gazzal, amelyeket otthon láttunk, sokkal tisztábban álltak. Áttekertünk néhány településen is, majd Donnerskirchent nagyjából három kilométerrel elhagyva letértünk a Festivalradweg útvonalára amelyen Eisentadtba tekertünk. Előző napon Fertődön értünk rá a tókerülő útra és a leágazásig 70 kilométert mentünk rajta. Öt éve megjártuk a Fertőd és Fertőrákos közötti szakaszt, még bőven akad táv ami kimaradt. Most nem a tókör bezárása törekedtünk, csak igénybe vettük a távolabb fekvő céljaink eléréséhez. Eisenstadtban megnéztük a kastély parkját, majd a tényleg összebogarászott útvonalakon igyekeztünk a 42-es jelzésű túraútvonal felé. A városkából kifelé a Panoramaradweg egy részén tekertünk, amely egy körtúra Eisenstadt körül, aztán a Leitharadwegen (Lajta kerékpárút). Ez annyira összevissza kanyarog, hurkokkal teli, hogy tervezésnél hol rajta vitt, hol rövidített egyéb bringázható utak felé a program, amely a brouter.de volt. Most így utólag nézegetve a térképet inkább csak nyomokban érintettük, végleg Neufeld an der Leitha településen hagytuk el, ennek határában tényleg átkeltünk a Lajta folyón. A folyó a Lajta-hegység (Leithagebirge) túloldalán vágott magának utat, majd a hegységet megkerülve fordul délkeletnek Magyarország felé. Az én szívemnek azért kedves, mert Mosonmagyaróváron ömlik bele a Mosoni-Dunába, gyerekként gyakran jártunk a Lajta-spicchez. Ebenfurth után a B60 közút mellett futó kerékpárúton tekertünk, majd elérkeztünk az EV 9 és Thermenradweg (Termál kerékpárút) közös szakaszához, amely már elvezetett a Leobersdor település határában kezdődő 42-es úthoz. A Thermenradweg azért volt érdekes, mert a Wiener Neustadter Kanal vizét minden egyes keresztező vízfolyás felett egy mély betonvályúban átvezették, gondolom ez a termálvíz. Leobersdornál egy kis fedett fahídon át is keltünk rajta és onnan indult a számozott utunk, amelyen már végigtekertünk. A mai napon csak a Sankt Veit an der Triesting közelében fekvő Seecamping Masai Mara nevű, igen tetszetős táborhelyhez, amelyben sok állandó, barátságossá varázsolt bérlemény áll. Mielőtt azonban odaértünk, tényleg már csak nagyájból egy kilométer volt hátra, leszakadt az ég. Már egy ideje esett, igyekeztünk is, de nem értünk célba. Szerencsére a Triesting folyó felett vezetett át egy híd, amúgy nekünk is át kellett kelnünk rajta, de most a híd alatt fedezéket találtunk. Jó kis villámárvíz élményt éltünk át, sikerült lefotóznom ahogy elkezd az úton folyni a híd alatt mélyebben fekvő részre a víz, aztán szépen telt fel a terület, végül  a bringáink kerekei már teljesen vízben álltak, talán a kitámasztónál látni a legjobban, hogy milyen mértékben gyűlt a víz. Az út mellett terméskövekből emelt rézsű támasztotta a kis híd lábát, mi arra ültünk fel. Miután el tudtunk indulni hamar odaértünk, a kempingbe, amelyen szintén látszottak az erős eső nyomai, a lakókocsis pihenők söprögették a területükről a vizet, nagy pocsolyák álltak mindenfelé. Bejelentkezés után András elkezdte felverni a sátrat, én kicsit körbenéztem, mert így vizesen is látszott, hogy ez egy érdekes hely, készítettem pár fotót. Miután ezzel megvoltunk megismétlődött az egész, szerencsére minket már védett a sátor. Az első szellőzőn kikukucskáltam és kidugtam a telefont, így látszik egy képen is, hogy mennyire telítődött vízzel a talaj. Szerencsére elállt az eső mielőtt minket is kiöntött volna, viszont a kemping lejtős, burkolatlan főútja gyorsan szaladó patakká vált, száraz lábbal nem lehetett átkelni a szaniter rész felé. A nagy tavon kívül, amely köré a kemping települt, a recepció mellett állt egy kisebb dísztó is, hát szegénynek elég sáros színe lett. Igazából úgy érezzük, hogy jól megúsztuk ezt a kétszeres villámárvíz élményt. 
gpx    fotó&térkép